Utolsó vallomás...

Meggyilkolt érzések, ki nem mondott szavak.
Lemészárolt értékek, ezek maradtak.
Gyertyát gyújtok érted, gyászom tied.
Lángjába temetem, haldokló szerelmed.

Meg könnyezem érzéseim, bátran teszem.
Forró könnyekkel áztatom, sajgó sebem.
Apró gyémántként hull pórba, ami álom volt.
Hangom a Holdnak szállt, s vele gyászt dalolt.

Nem voltak temetetlen ígéretek, tudom.
De maradt kimondatlan szó, soha nem hallom.
Az időt kérem ismét, sőt könyörgöm neki.
A nem kívánt érzést, szívemből tépje ki.

Kicsi gyertya lángja, fuldoklik a viaszban.
Fénye meghal, de értéke halhatatlan.
Van, hogy csak ez jut, és semmi más.
A csendbe üvöltött, utolsó vallomás.


http://www.youtube.com/watch?v=zYZWbzEmWY0&feature=related