Valami csodálatos érzés talált egy kis zugot a lelkemben...
Feltörte a lezárt ajtót, és egy kis sarokban megbújt...
majd szép lassan kitöltötte lelkem minden kis szegletét....
Régóta vártam valami hasonlóra....amiről azt hittem már elvesztettem...
Nehéz észrevenni a tengernyi kavics közt azt az egyetlen egyet, ami nem láttatja magát, de ott van....
csak látni kell, hogy a por és homokszemcsék egy csillogó drágakövet lepleznek....
Ehhez viszont nem a szem látása kell, hanem a léleké.....
Tenyerembe rejtem......melegítem, fényesítem és a belőle áradó meleg fény betölti a lelkemet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése