A holdfényben, a hódférjben fellángol a szerelem
Gátat épít, árkot mélyít iziben de septiben
Összehordja, felcsomózza a rönköket és ágakat
Háza köré hamarjában felduzzaszt egy szép tavat
Hamarosan el is készül fából ácsolt máglya háza
Hirdetve, hogy itt egy hódfi leendőjét várva várja
Megigazít, arrébb tol még néhány kis és nagy követ
Mert szíve vágya, hódarája minden percben megjöhet
Itt-ott akad még egy kicsi építési törmelék
Friss szalmából lesz az ágyban pihe-puha töltelék
Kicsit gyorsan, takarosan, nem maradhat disznóól
Gallyat, torzsát, minden morzsát kiseper az odúból
Kisvártatva csinnadratta, meg is jön a hódkedvese
Lássuk vajon mit épített a hódok hős szerelmese?
Szerteszét néz, nincs-e penész, az odúja nedves-e?
Tiszta a víz? Ágya puha? Az alom szalma selymes-e?
Hogyha hó lesz? Itt majd jó lesz? Nem lesz belül nagy huzat?
Alul száraz? Nem nő nádas? Nem ér térdig az iszap?
Télen-nyáron jó lesz párom? Biztos, hogy ez így marad?
Ide neked, hogyha merek, szülhetek hódifjakat?
Ahogy látom, férjem-párom lehetsz, hogy ha akarod
De arra kérlek, most ígérd meg, nem a segged vakarod
Szükség lesz még erre-arra egy nagyobb gát sem ártana
Ha külön lenne gyerekszoba az sem nagyon bántana
Kellene majd egy-két bútor, jó lenne egy kis asztal
Igyekezzél most kell mindez, nem lesz elég tavasszal
Kell még ez-az, nincsen terasz, nincs egy árva hokedli
Ne várj csodát, a vacsorád: fűrészporból nokedi
Kiszorúlt hős szerelmesünk, hódasszonyság bevackolt
Várat, tavat, mindent mi volt, pár perc alatt elhappolt
A hódlovagnak utat adtak, odabent már nincs mese
Amije volt mindent elvitt a drága szívszerelmese
A holdfényben a hódférjben kialudt a szerelem
Sóvárogva rágódik most egy darab száraz gyökeren
Nem kell neki többé asszony, nem kell többé soha
Mert ebbe a nagy szerelembe beletört a foga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése