Kezemben jéghideg reggelen,
Suhog a vesszőseprő unottan..
Temérdek hó s munka van előttem,
Csendben gondolkodok magamban..
Hűvös ködben, rőt bajszomra ül a dér,
Csak szép emléke a forró nyárnak,
Mi bánatos szívemben éldegél..
Itt most hóval takarva nézem a fákat,
Minden percben szemem könnybe lábad,
Bár mélyen, szívemben ül már a bánat
Az tán mily rég óta nem látlak
Csillogó szép tündér szemeid,
S ajkadnak szelíd tüzes csókja
Őrzi bennem halvány szerelmem jeleit,
Messzi a tavasz még nincs hírmondója
Talán egy új élet közelít..
De még kezemben, jéghideg reggelen,
Suhog a vesszőseprő unottan..
Temérdek hó s munka van előttem,
S csendben gondolkodok, magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése