Gyeplő a szívemen...

Ne bánts, kérlek, ne engem, én hagy legyek más.

Egy szelíd kikötő, egy jó szó, valami megalkuvás.

Ne küldj sötétbe, ne boríts mélybe, engedj lebegni.

Gyeplő a szívemen, ha szalad, hát engedni.

Nekem csak varázs kell, egy szelíd pillanat.

Amit az idő is megért, ringat s altat.

Olyankor nem rohan, szinte áll s velünk.

Engedi hogy valami megszülessen, mosollyal ébredünk.

S ha eljön majd az érzés, ott mélyben lánccsörgés,

hát tudni fogom ennyi volt, kell a felismerés.

Mert nem bántanál engem, s így ha kéred, elhiszem,

hogy menned kell, valahol vár rád a szerelem.

Én maradok csendes folyó, s partján a Suttogó.

Én maradok ölelő árnyék, s benne kedves szó.

Én maradok érintő szellő, s ha kell, napnak melege.

Én maradok csendben, s te hallgass szívedre.

http://www.youtube.com/watch?v=1yrR3qOmN04&feature=related