Szabadidőmben őszi pakolászást csináltam a fiókokban.
Ilyenkor sok érdekes dolgot fedezek fel:
elfelejtett képek, levelek, cédulákra firkantott kérsorosok...
"Még nem dobom ki" dolgok....
A szemelgetés közepette kezembe akadt egy apró,
valamikor fehér ruhadarab.
Ahogy forgatom, nézegetem:
egy fél pár aprócska balerina cipő.
Alig 10 cm .....elfér a tenyeremben.
Nem is tudtam addig, míg édesanyám nem mutatta meg az unokáknak, hogy ezt eltette, és évekig megőrizte.
Emlékszem, mikor a fiam és a húgom lánya azon vihorászott:
hogy mi ez?
Anyué volt?
Ekkora lába volt anyunak??
Mikor bementem és megláttam visszatértek az elfelejtett emlékek:
a balett ruha, a tánc, a fellépés......
Én az emlékezés könnyeitől nem láttam tisztán,
a két bohó meg a nevetéstől könnyezett és fetrengett a szőnyegen:
képtelenek voltak felfogni, hogy én is voltam gyerek,
picike lábakkal, álmokkal, vágyakkal....
Most, ahogy belesimul a tenyerembe a parányi topán,
valami megsimogatja a lelkem:
ennek az aprócska cipőnek a gazdája ma is bennem él...
Álmokkal.....vágyakkal....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése