Ne törd meg a hajnalt, ereje hasad a naptól.
Még maradj s vigasztalj, ne tőlem, magadtól.
Játszom neked szivárványost, igazat, őszintét.
Az ölelés varázsol, s rád festem a világ színét.
A kéket képzelem szemedbe, ahogy az eget nézi.
Csak tükröződik, s játszik benne, s csak irigyli.
Ibolyát a tenyeredbe, selymes virágnak érintése.
Hogy örök béke legyen lelkedbe, s szívedbe vésve.
Zölddel borítanám be tested, a természet vagy maga.
Hisz benned él az újjá születés, minden Nő anya.
A narancs, és sárga szín játszana arcodon, a hangulat.
Hisz ismerem csended s haragod, csak lássam arcodat.
A Vörös már ott van, szívedben lángoló szerelem.
Csodával nézem nagyságát, táncoló lángok testeden.
Szánom a parazsam, mi néha néha fellobban.
Te csak játssz lángjával, én maradok az árnyékban.
Még maradtak színek, s azokat köréd festem.
Testeden táncoló varázstól, megfeszül testem.
Én csak fekete vagyok, s bennem a parázs csak izzik.
De a vágytól hogy szerethessek, szívem vöröset vérzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése