A szerelem megálmodott engem,
mint tavasz, a harmatot a réten.
Arany ágyából velem ébredt,
bambulva, velem csodálta a szépet.
Álmos pillanatban, apró sugarakban,
fürdött meg a harmat, s búcsúzott.
De én érzem, hogy apró világában,
gyönyör az, amit bennem hagyott.
A szerelem nem adja fel, s álmodik
édes madárdalba, bele költözik.
Szétszórja a szélben, s ki halja
szívének édes dallammal, vigasztalja.
Mert a szerelem az bohém, s vágyakozó,
neki a valóság túl szürke, Ő álmodozó.
A csoda élteti, és a varázs tartja ébren,
ha nem hiszed, nézd meg Kedvesed szemében.
http://www.youtube.com/watch?v=F-4ymoM3NYg&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése