Csodálatos az Élet….tele van meglepetésekkel…
Olyan, mint egy szivárvány eső után: van benne öröm,
fájdalom, szerelem, csalódás, barát, ellenség, hazugság….
Amíg gyermekek vagyunk, csak a jó oldalát látjuk….
akkor csak az apróbb dolgokat vesszük észre:
karmolás, harapás a kézen, térdek lehorzsolása, hajhúzás, verekedés-veszekedés majd a nagy kibékülés a barátokkal megfelelési kényszer óvodában, iskolában, otthon…
És kezdődik minden elölről…..
Aztán kilépsz a védőháló alól…..neked kell alakítanod a színeket a szivárványodban, neked kell kiválasztanod, hogy ki legyen ebben a Segítőd, a társad.
Lehet jól és rosszul választani, ebben nem tud senki segíteni….
Én bezártam az ajtót, de sajnos a kulcsot is eldobtam……
Szerepet játszottam: a magabiztos, független nőt, aki 100 %-ban akart megfelelni a munkahelyén és a gyermeknevelésben…..
Magánélet….?
Az nem volt…..
Érzelmek….?
Biztos helyen elfojtva….elzárva….hosszú időre.
Már azt hittem, hogy soha nem kerülnek felszínre, amikor minden megváltozott….
Valaki belépett, berobbant az életembe…..olyan érzelmeket hozott felszínre bennem, hogy nem hittem:
ez létezik….ez bennem van….ez én vagyok….
A szerelem csoda…..boldogság…eufória….
De azt nem tudtam, hogy lehet fájdalmas is…érdekes ellentmondás.
Ha beszélek vele kitölti a lelkemet…
érzem, hogy a részem….hozzám tartozik.
Ha nincs napokig, akkor annyira hiányzik, hogy szinte fáj……
Nagyon fáj……de nem cserélném el ezt az érzést semmiért a világon….
Az én szivárványom így szép…..így teljes….Vele….
Hogy meddig…?
Nem akarom tudni….
Csak a Ma számít…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése