Valami most meghasadt, talán kicsi szív.
Elbújik a csendbe, a bánat mélyre hív.
Nem hullajtja könnyeit, száz szám a világba.
Néma gyász a szerelemért, elhervadt virága.
Nem jön már tavasz, s nem lesz nyár soha.
A hideg fagyos télben, már nem talál haza.
Eltévedt az árva, s hite messze szállt.
Nem lesz soha párja, a magány rátalált.
Sebes kicsi testén, megfakult a fény.
Ezer kést szúrt belé, a haldokló erény.
Utolsó kis dobbanással, vele hal a remény.
Sóhaja még égbe száll, tündöklő kis csillagfény.
Jelöletlen sírja neki, éjszakai égbolt.
Mindig oda vágyott, a lelke már ott volt.
Törékeny kis testét, míg él az ember temeti.
Mert balga módon hisz benne, s a szerelmet keresi.
http://www.youtube.com/watch?v=0Pmtxw16ZrA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése