...a héten volt időm gondolkodni a problémáimon....
eközben jutott eszembe, hogy gyermekkoromban szerettem elcsavarogni...kiléptem a kapun és már nem is találtak....
volt, hogy ismerősök - tőlem idősebb utcabeliek –
elvittek fürödni a megáradt folyóra.....
mikor a felnőttek észrevették hazaküldtek....
egyedül mentem át a fa hídon, amit elöntött a víz,
és én nagy bátran...mit bátran!!! hősiesen átkeltem.....ruhám, szandálom a kezemben és meztelenül,
peckesen masíroztam hazafelé....
....vagy épp egy induló vonatról próbáltak lecsalogatni,
mikor rájöttek, hogy egyedül vagyok...
nos a szülők besokalltak....babysittert kaptam:
egy nagy kutyát....
ez rendszeres volt, ha kimentem a kapun a kutya elkísért
egy darabon, majd futás haza.....ugatott párat és futott utánam.....
volt egy vörös kutyám, volt két farkas kutyám.....
de sajnos elnyűttem őket, mivel a szomszédok az ugatás miatt megmérgezték, ill, kenyérbélbe rejtett gombostűkkel etették meg őket....
gondolom ez elég nagy trauma lehetett egy gyereknek,
mert soha többé nem tudtak kutyát hozni a házhoz.....
felmásztam a konyhaszekrény tetejére, mikor apukám hozott egy kiskutyát, és azt akarta, hogy fogjam meg....
remélte, akkor ragaszkodni fogok a kutyához.....
de elszámította magát....
sajnos ez a fóbiám megmaradt....nem merek a kutya szemébe nézni, sem megsimogatni, nem akarom megszeretni ....
általában ragaszkodom és kötődök tárgyakhoz.....helyekhez....
és ez vonatkozik személyre is....
képtelen vagyok elfogadni, hogy valamit elveszíthetek.......
félek a vele járó lelki fájdalomtól....
a hiányérzettől......
inkább nem tartok állatot (kivéve halakat)...
a tárgyaimat időnként szanálom.....
az érzelmeim......nos az már nagyobb gondot okoz....
e kis vargabetű ellenére is megmaradtak a problémák....
bár az okokat ismerem, egyenlőre csak kerülgetem....
talán az idő múlásával könnyebb lesz szembenézni vele....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése