Igazán lélekmelengető a tavaszi napsütés...
Az ember a téli összekuporodott állapotból....a lelki-érzelmi bezárkózásból megpróbál kinyújtózkodni.....felállni és szembeforfulni a langyos tavaszi széllel...
Feléled...kinyílik az ember is, akár a természet...
Nagyanyám...majd édesanyám szokta mondani, amikor idős beteg volt a családban:
- Szegény tartson még ki....ha a tavaszt megéri, akkor már túléli ezt az évet...-
Mert a tavasz az újjászületés, a megújjulás...
a remény....a szerelem évszaka....
Az ember elfelejti a fájdalmat, kudarcot és újra nekilendül, hogy álmait megvalósítsa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése