A hajnal keltet, s a pirkadat kísér utamon.
A csendembe kúsznak sárga fények,
őszinte vagyok magamhoz, hibáim kutatom.
Én is esendő vagyok, s gyarló, emberként élek.
Apró mozdulatokkal ébred a város, lassú még.
A gondolat csoszogva rendeződik, keresi helyét,
bizonytalan aprít, mi a jövő s mi volt rég.
Az ébredés édes lilás fénye, bántja szemét.
Bennem fájdalom a bűntudat, s valós.
Álmomban fojtogat, s ébren is velem marad.
Én nem akartam bántani senkit, lelkem zavaros.
Én szégyellem, de te ne szégyelld magad.
Egy apró sóhajt engedtem el a reggelben,
egy szó, mit úgy meg néznék szemedben.
Csak azért hogy lássam kicsit megértesz,
"bocsánatot kérek", kiknek rosszul nyúltam szívéhez.
http://www.youtube.com/watch?v=eAfyFTzZDMM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése