Szenvedély [nem határtalan :)]

Tollpaplanját lábához hajtja,

másik oldalára fordulva

előző álmát keresi a dúskeblű Határ.

Melléheveredik bohém szerelme,

a forróvérű Déli Szél.

Borgőzös hangon hamis dalt énekel,

valódi halcsontfésűvel bontogatja

durcás asszonya haját.

Ha itt-ott ősz szálat talál, nem tépi ki,

hennába mártott ujjakkal melírcsíkot boronál,

s míg szárad a festék, lázba hozza szép kedvesét.

Illó olajjal masszírozza hátát, simogatja vállát,

hosszú combját. Érintené a mellbimbókat is,

de visszafogja égő vágyát.

Faképnél hagyja a felizgatott nőt, de csak látszatra,

valójában alig várja, hogy felhevített testét tálcán kínálja.

Imádja amikor sóvárgón, reszketve könyörög,

dacosan hűvösre vált, bevet minden női praktikát,

féltékenységi jelenetet rendez,

lekurvázza a déli lankákon narancsfák alatt

hűsölő zsenge szüzeket,

dicshimnuszokat zeng a délceg Északi Szélről,

nála jobb szeretőről álmodni sem lehet....- mondják...

...de mit tehetek, ha csak téged szeretlek?

A férfi csak erre várt, millió csókkal árasztja el

a szépséges Határt. Érzéki szájával kényezteti,

szinte az őrületbe kergeti, pedig alig érinti.

Teljesítve minden vágyát, álomba ringatja,

barna kordbársony kabátjával betakarja.

Húsvétkor élénkzöld selyemruhába öltözteti.

Hajnalban öntözi esővízzel,

délben napsugárban fürdeti,

estétől reggelig szerelmesen öleli.

Augusztusban meztelenre vetkőzteti.

Arcát illatos hajába temetve csókját kéri,

követeli, de a szépasszony nem hajlik a bókra.

Ekkor őrjöngve cibálja, gyanúsítja fűvel-fával,

fiatal szellővel, viharos életű Északi Széllel.

Hátraveti szőke loboncát, hullámzik, kacag a Határ.

Gondolja, megtréfálja, most ő is kivár,

mint márciusban a Szél. De valójában alig várja,

hogy felhevült testét tálcán kínálja,

s újra magával ragadja a szenvedély.