apró pelyhekben esett, és ekkor észbe kaptam,
hogy az utolsó könyvemet is kiolvastam:
irány a könyvtár, mielőtt még nagyobb nem lesz a hó...
délutánra már minden hófehér lett....
szeretem a havat a meleg szobából nézni,
közben forralt bort, vagy forró teát inni...
eszembe jutottak a gyerekkori csínyek:
ettük a frissen hullott havat , a jégcsapot...
fetrengtünk a hóban....ha fiúk lettünk volna,
akkor mondhatnám: még a pöcsünk is havas volt....
mikor bementünk a fűtött lakásba piros arccal, orral,
pecsenye vörösre fagyott kezekkel-lábakkal,
anyukám készítette a meleg vizet, hogy a fagyásból
felolvasszon bennünket...
rettenetes volt, mert zsibbadt és viszketett a meleg víztől
a lábunk....
de másnap újból megtettük,
pedig a jégszopogatás miatt a büntetés is kilátásba volt helyezve................
akkor is megérte....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése