1. Megszületésem után nem mindennapi gyerek voltam. Mindig történt velem valami: pár hónaposan majdnem elraboltak, amikor édesanyám elaludt. Földszinten laktunk akkor...az ablak éjszaka nyitva volt.
Beleestem egy olajoshordóba, amiben víz volt....csak a kalimpáló lábamat vette észre egy süket nő, aki nagyanyámnak fűrészelte a fát.....szerencsére...
Rendszerint elcsavarogtam, ezért kaptam egy gyerekőrző kutyát...
2. Az oviban én is szerelmes voltam....nem is akárkibe...a szülészorvos fiába...viszont, amikor táncfellépésünk volt Andriska beteg lett és egy másik fiút kaptam partnernek.....sovány, örökké taknyos fiú volt, nem is voltam hajlandó vele táncolni......egy katonai dzsipet küldtek értem (rettentő makacs voltam), hogy a fellépés ne fulladjon kudarcba.....Andriskát is "megkaptam" a tánchoz...
3. Az iskolában nem voltam problémás gyerek....igaz, amikor ellopták az őrsi zászlót, fiúkból kereső csapatot szerveztem és nem mentünk iskolába.....ezt olyan dicső tettnek gondoltam (az akkori nevelés következményeként), aminek az lett a jutalma, hogy akkora pofont kaptunk a tanártól, hogy feldöntöttük egymást.....
4. A középiskola tanulással telt....imádtam a kollégiumi légkört (no nem a zsúfoltságot!!) itt nem lehetett titokban tartani semmit.....minden kiderült percek alatt.....itt volt az első nagy szerelmem....a "jóakaróim" persze rémisztő dolgokat suttogtak a fülembe, így én a randi előtt befeküdtem a betegszobára, mivel vakbélgyulladásos tüneteket produkáltam.....szép szerelem volt...szenvedtünk mind a ketten, mint a kutyák.....
Itt történ az első csók is.....pécsi gépiparis fiúkat szállásoltak el a kollégiumban....Alex volt.....akár a forgószél....moziban voltunk....majd lementünk a tv-szobába és......................megcsókolt...fenomenális volt, még tiltakozni sem volt erőm, pedig közönség is volt......mire felmentem a szobába, már mindenki tudta.....ahogy beléptem az ajtón, hirtelen felkapcsolták a villanyt és volt nagy ováció.....
5. Volt 1-2 kellemes barátság....de nem komoly.....amit meg komolynak tartottam az tette tönkre a férfiak iránti bizalmamat........egy életre....
6. Aztán megláttam ŐT és azt mondtam : vagy Ő vagy senki más...!!
És lőn: viszont Ő focista lévén nem volt a megbízhatóság mintaképe......annak ellenére, hogy nagy szerelem volt, - Ő lett a gyermekem apja,- nem vállaltam fel a kapcsolatot........így könnyebb volt (legalább is akkor így gondoltam ), mint pár év múlva elveszíteni....
7. És megszületett a fiam..... előtte rettentően féltem a szüléstől, nem is akartam felvállalni, de amikor megtudtam, hogy gyermekem lesz, és sokat kell tennem azért, hogy meg is születhessen, elmúlt minden félelem belőlem.....akár az életem árán is megszültem volna.....
Mikor először hozták etetésre az egy olyan katharzis volt számomra, hogy csak az tudja megérteni, aki szült......rögtön rám nézett ......csak néztem a szemét....le sem vette rólam a tekintetét....olyan volt, mintha megkettőződtem volna.....ott voltam én és az apja ebben a kis emberkében......akkor tértem magamhoz, amikor szólt a nővér, hogy lejárt az etetési idő......szegényke akkor csak teát kapott inni.....
Imádom a fiamat, de egészséges anyai szeretettel......(ami nagyon nehezen betartható) bármit megtennék érte....és meg is tettem....az élet egyik legnagyobb csodája a gyermek, akiért már érdemes volt élni, bárhogyan is alakult.....
8. Ez még üres.......a JÖVŐ titka.....kerül-e ide valami közlendő....
Beleestem egy olajoshordóba, amiben víz volt....csak a kalimpáló lábamat vette észre egy süket nő, aki nagyanyámnak fűrészelte a fát.....szerencsére...
Rendszerint elcsavarogtam, ezért kaptam egy gyerekőrző kutyát...
2. Az oviban én is szerelmes voltam....nem is akárkibe...a szülészorvos fiába...viszont, amikor táncfellépésünk volt Andriska beteg lett és egy másik fiút kaptam partnernek.....sovány, örökké taknyos fiú volt, nem is voltam hajlandó vele táncolni......egy katonai dzsipet küldtek értem (rettentő makacs voltam), hogy a fellépés ne fulladjon kudarcba.....Andriskát is "megkaptam" a tánchoz...
3. Az iskolában nem voltam problémás gyerek....igaz, amikor ellopták az őrsi zászlót, fiúkból kereső csapatot szerveztem és nem mentünk iskolába.....ezt olyan dicső tettnek gondoltam (az akkori nevelés következményeként), aminek az lett a jutalma, hogy akkora pofont kaptunk a tanártól, hogy feldöntöttük egymást.....
4. A középiskola tanulással telt....imádtam a kollégiumi légkört (no nem a zsúfoltságot!!) itt nem lehetett titokban tartani semmit.....minden kiderült percek alatt.....itt volt az első nagy szerelmem....a "jóakaróim" persze rémisztő dolgokat suttogtak a fülembe, így én a randi előtt befeküdtem a betegszobára, mivel vakbélgyulladásos tüneteket produkáltam.....szép szerelem volt...szenvedtünk mind a ketten, mint a kutyák.....
Itt történ az első csók is.....pécsi gépiparis fiúkat szállásoltak el a kollégiumban....Alex volt.....akár a forgószél....moziban voltunk....majd lementünk a tv-szobába és......................megcsókolt...fenomenális volt, még tiltakozni sem volt erőm, pedig közönség is volt......mire felmentem a szobába, már mindenki tudta.....ahogy beléptem az ajtón, hirtelen felkapcsolták a villanyt és volt nagy ováció.....
5. Volt 1-2 kellemes barátság....de nem komoly.....amit meg komolynak tartottam az tette tönkre a férfiak iránti bizalmamat........egy életre....
6. Aztán megláttam ŐT és azt mondtam : vagy Ő vagy senki más...!!
És lőn: viszont Ő focista lévén nem volt a megbízhatóság mintaképe......annak ellenére, hogy nagy szerelem volt, - Ő lett a gyermekem apja,- nem vállaltam fel a kapcsolatot........így könnyebb volt (legalább is akkor így gondoltam ), mint pár év múlva elveszíteni....
7. És megszületett a fiam..... előtte rettentően féltem a szüléstől, nem is akartam felvállalni, de amikor megtudtam, hogy gyermekem lesz, és sokat kell tennem azért, hogy meg is születhessen, elmúlt minden félelem belőlem.....akár az életem árán is megszültem volna.....
Mikor először hozták etetésre az egy olyan katharzis volt számomra, hogy csak az tudja megérteni, aki szült......rögtön rám nézett ......csak néztem a szemét....le sem vette rólam a tekintetét....olyan volt, mintha megkettőződtem volna.....ott voltam én és az apja ebben a kis emberkében......akkor tértem magamhoz, amikor szólt a nővér, hogy lejárt az etetési idő......szegényke akkor csak teát kapott inni.....
Imádom a fiamat, de egészséges anyai szeretettel......(ami nagyon nehezen betartható) bármit megtennék érte....és meg is tettem....az élet egyik legnagyobb csodája a gyermek, akiért már érdemes volt élni, bárhogyan is alakult.....
8. Ez még üres.......a JÖVŐ titka.....kerül-e ide valami közlendő....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése