Hideg-rideg betondzsungelben rovom az utam reggelente.
Kezem ökölbe szorulva, zsebembe szorulva.
Kereslek
Még kereslek.
S minden reggel ugyanazzal a rémisztő félelemmel kelek újra útra, hogy nem olvadtam-e bele a tömegbe.
Pedig a belőlem kisugárzó szeretet végtelen energiaforrás, éltető energiaforrás.
Néha félek azonban aki részesül belőle nem felém dobja vissza részem, hanem másra vetíti erősítésként.
Erősödik?
Gyengülhetek?
Nem érdekel . Adok mert ez a sorsom. Adni feltételek nélkül.
Szeretni az embereket.
Tudatosítani bennük a jót.
Minden reggel útra kelek.
Mert kereslek,
Mert újra és újra meg akarlak találni.
Téged, aki felém szórja a szeretet végtelen energiáit.
Téged, akit beboríthatnék összes energiámmal
mert nincs más út.....
lángolva lobogva égve élve
tűzbe táncolva , szenvedélybe
Napba repülve fürödve fénybe
titokba burkolva s izzó reménybe
szeretni...
szeretve lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése