Kezek....

Van hogy beborít a bánat, s kiállok sziklám szélére.

Kezemben haldokló lelkem, s dobnám a mélységbe.

Nem számít mi lesz, mögöttem megrágott ösvény.

Vihar tépte felhők bennem, elnyel egy sötét örvény.

De valamiért megállok, s bámulom remegő lelkem.

Mögöttem Angyalszárny suhan, érinti fáradt kezem.

Lassan vezet vissza, mosolyog s szemében türelem.

Arcomon a káosz, míg Ő helyére teszi a lelkem.

Kell hogy legyen Angyal, az a jó ajándéka.

Kell hogy érezzem kezét, hogy vállamon át fonja.

Hinnem kell benne, hogy az önzetlen még él.

Hisz lelkem én vagyok, az Angyal tőlem remél.

Hálás vagyok a pillanatnak, s nem hazug szavaknak.

A csendben kezeknek, kik belül rendet raknak.

Oly sok emberben élhetne, az adni mert jó.

Ehhez nem kell vagyon, csak őszinte s tiszta szó.

http://www.youtube.com/watch?v=H_IRob0AFUQ&feature=related