-, találtam egy tejeskanna fedelet....ez egy különleges fedő volt....még gyerekek voltunk...háztól hoztuk a finom, meleg, habos frissen fejt tehéntejet....
egyik nap édesapám kijelentette:
no...mától a két naccsága fogja hordani a tejet....
- ezek a naccságák mi voltunk a húgommal...-
a baj az volt, hogy este 7 óra körül lehetett tejért menni, mert akkor fejték a teheneket....persze ez el is húzódott....
a folyóval párhuzamosan egy kis patak folyt a városon keresztül, és ennek a partján kellett menni....
sötét volt, a laktanya területe hosszan elkerítve betonkerítéssel....időnként csak a lovak
nyerítését lehetett hallani, ahogy futtatták őket.....
no meg a fák és a bokrok a parton.....kézen fogva mentünk szorosan egymás mellett, annyira féltünk...
amikor a húgom elkezdett énekelni félelmében, és akkor kitört belőlem a nevetés......
a végén vihorászva futva tettük meg az utat...
hazafelé már a baglyok is huhugtak, előjöttek a kutyák, macskák a sötétből...mi meg nem voltunk valami nagy hősök....miközben bátorítottuk egymást kipróbáltuk a tejeskanna forgatást....
unokaöcsénk egyszer elkísért bennünket,
és hülye ötleteknek nem volt híján.....ő mutatta meg...
nos: fogod a kanna fülét, mutatóujjaddal lefogod a kannatetőt és kinyújtott karral elkezded pörgetni-forgatni a kannát.....
addig üresen próbálgattuk és nagyon jól ment, nem folyt ki belőle semmi...
de most tele volt tejjel....nehéz is volt....
mivel én voltam a nagyobb, és az okosabb mondtam a húgomnak, hogy legyen ő az első aki kipróbálja.....
szegény még kétszer sem forgatta meg a kannát máris a fejére ömlött a tej egy része....
volt is fenyítés amikor hazaértünk.....
nem is próbáltuk megismételni....
csak éppen mindig leittunk a tejből fél litert, mire hazaértünk....hallottuk, amikor a szüleink mondogatták: biztosan a habot is belemérték....
ha nincs a kanna tető, ez a kis történet is elfelejtődött volna....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése