Asszony lélek varázsa, vagy szívetek ilyen.
Mert menekülsz magadtól, még múltad legyen.
Nem bántottalak, se szóval, se tettel, és mentél.
Törted át korlátunkat, téptél és elvettél.
És én megbocsátok, áldásom kísérjen utadon.
Lelkem egyik vérző szeme, vigyáz rád vakon.
Magamra haragszom, homokba fejemmel.
Nem láttam könnyeid, falakba zárt szívemmel.
De én nem dobálok sárral, tisztelem hited.
Éhezel a szabadságra, kinyílt hát szemed.
Eltemeted tegnapod, hát lelked rajta.
De a sírt én ápolom, nekem szálkás a keresztfa.
Mondjátok hát, nem számít adtam e vagy elvettem?
Azért dobál Asszony sárral, mert múltamban tisztelem?
Mondjátok hát, így dobáltok mindent félre válogatás nélkül?
Szánnom kéne ürességetek, mert mi marad ott legbelül?
Higgy nekem Kedves, minden mosoly s érintés morzsa.
Mert azt mit kaptál az életben, ne törd darabokra.
Ami elmúlt azt tiszteld, s lépj tovább emelt fővel.
De ne rugdosd, ki árnyákod volt, ha elenged lehajtott fejjel.
http://www.youtube.com/watch?v=7W-7xt324IQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése