Nézem, ahogy áttetsző szárnyával suhan,
S tör fel, fel a magasba boldogan.
Látom, amikor megáll, csendben vár, s zuhan,
nem fél a mélységtől, s ettől halhatatlan.
S látszik rajta, talán erejét a kín táplálja.
A lélek nevet, s majd magát siratja.
Lehet ostoba, de bátorsága lenyűgöz,
mer szárnyalni szabadon, s csapódni földhöz.
Lehet felelőtlen, érzékeny tüze néha erőtlen.
S van hogy lángja a mennyeket éri, s nem féli.
Istenek haragja felette, mert csak álmait éli.
S tudja jól büntetése, pokolban bevégzi.
Ám e két világ között szárnyalni, határtalan.
Megszületni a szerelemben, halni lángjában.
S ha el is nyel a fájdalom, enyém, belőlem fakad.
Érzéseim lánc nélkül szárnyalnak, a lelke szabad.
http://www.youtube.com/watch?v=wXSTe9YMCKo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése