Ducik és szépek....

Szerelem képekben....

Megkövetni......

A hajnal keltet, s a pirkadat kísér utamon.

A csendembe kúsznak sárga fények,

őszinte vagyok magamhoz, hibáim kutatom.

Én is esendő vagyok, s gyarló, emberként élek.

Apró mozdulatokkal ébred a város, lassú még.

A gondolat csoszogva rendeződik, keresi helyét,

bizonytalan aprít, mi a jövő s mi volt rég.

Az ébredés édes lilás fénye, bántja szemét.

Bennem fájdalom a bűntudat, s valós.

Álmomban fojtogat, s ébren is velem marad.

Én nem akartam bántani senkit, lelkem zavaros.

Én szégyellem, de te ne szégyelld magad.

Egy apró sóhajt engedtem el a reggelben,

egy szó, mit úgy meg néznék szemedben.

Csak azért hogy lássam kicsit megértesz,

"bocsánatot kérek", kiknek rosszul nyúltam szívéhez.

http://www.youtube.com/watch?v=eAfyFTzZDMM 

Békafi...

Rút béka vagyok tudom,

de abból a jobbik fajta.

Ha csókolsz és nem változom,

ne csodálkozz rajta.

Viszont nem pisillek szemen,

mert szeretni foglak.

Hisz tartasz kezedben,

és én tartani akarlak.

Koronám már lenyúlták,

így király sem vagyok.

Biztos zaciba beadták,

rézből volt nem sokat kapott.

Nyálkás bőröm kicsit büdi,

viszont szépen csillog.

Bőrszínem szemem üti,

nyakkendőt nem hordok.

Ennyit rólam a békáról,

és ne voltam elfogult.

Álmodozom királylányról,

mert guminőm már elnyúlt.

http://www.találjkimagadnakzenét.hu

Határokon túl...

Határokon túl, oda nem láthatsz soha.

Ott él a fény, s ott van otthona.

Ahol a Nap belezuhan a vízbe s lángol.

S ott ébred a Hold, mint ezüst fátyol.

Emberi szem azt nem látja, oda más kell.

Hinni a mesében, s úgy vágyni el.

Érezni egy másik világot, hinni benne.

Harcolni ha kell, s meghalni érte.

Ki haza viszi lelkét, az megérkezik.

Megpihenni ott, ahol vágy nem létezik.

S tetszik hát maradnék, minek szenvedni.

Úgy szeresd a lelkem, hogy tudj elengedni.

http://www.youtube.com/watch?v=mM0-ZU8njdo

Kezek....

Van hogy beborít a bánat, s kiállok sziklám szélére.

Kezemben haldokló lelkem, s dobnám a mélységbe.

Nem számít mi lesz, mögöttem megrágott ösvény.

Vihar tépte felhők bennem, elnyel egy sötét örvény.

De valamiért megállok, s bámulom remegő lelkem.

Mögöttem Angyalszárny suhan, érinti fáradt kezem.

Lassan vezet vissza, mosolyog s szemében türelem.

Arcomon a káosz, míg Ő helyére teszi a lelkem.

Kell hogy legyen Angyal, az a jó ajándéka.

Kell hogy érezzem kezét, hogy vállamon át fonja.

Hinnem kell benne, hogy az önzetlen még él.

Hisz lelkem én vagyok, az Angyal tőlem remél.

Hálás vagyok a pillanatnak, s nem hazug szavaknak.

A csendben kezeknek, kik belül rendet raknak.

Oly sok emberben élhetne, az adni mert jó.

Ehhez nem kell vagyon, csak őszinte s tiszta szó.

http://www.youtube.com/watch?v=H_IRob0AFUQ&feature=related 

Bohém szerelem...

A szerelem megálmodott engem,

mint tavasz, a harmatot a réten.

Arany ágyából velem ébredt,

bambulva, velem csodálta a szépet.

Álmos pillanatban, apró sugarakban,

fürdött meg a harmat, s búcsúzott.

De én érzem, hogy apró világában,

gyönyör az, amit bennem hagyott.

A szerelem nem adja fel, s álmodik

édes madárdalba, bele költözik.

Szétszórja a szélben, s ki halja

szívének édes dallammal, vigasztalja.

Mert a szerelem az bohém, s vágyakozó,

neki a valóság túl szürke, Ő álmodozó.

A csoda élteti, és a varázs tartja ébren,

ha nem hiszed, nézd meg Kedvesed szemében.

http://www.youtube.com/watch?v=F-4ymoM3NYg&feature=related

Dema: Balerina....

Szabadidőmben őszi pakolászást csináltam a fiókokban.

Ilyenkor sok érdekes dolgot fedezek fel:

elfelejtett képek, levelek, cédulákra firkantott kérsorosok...

"Még nem dobom ki" dolgok....

A szemelgetés közepette kezembe akadt egy apró,

valamikor fehér ruhadarab.

Ahogy forgatom, nézegetem:

egy fél pár aprócska balerina cipő.

Alig 10 cm.....elfér a tenyeremben.

Nem is tudtam addig, míg édesanyám nem mutatta meg az unokáknak, hogy ezt eltette, és évekig megőrizte.

Emlékszem, mikor a fiam és a húgom lánya azon vihorászott:

hogy mi ez?

Anyué volt?

Ekkora lába volt anyunak??

Mikor bementem és megláttam visszatértek az elfelejtett emlékek:

a balett ruha, a tánc, a fellépés......

Én az emlékezés könnyeitől nem láttam tisztán,

a két bohó meg a nevetéstől könnyezett és fetrengett a szőnyegen:

képtelenek voltak felfogni, hogy én is voltam gyerek,

picike lábakkal, álmokkal, vágyakkal....

Most, ahogy belesimul a tenyerembe a parányi topán,

valami megsimogatja a lelkem:

ennek az aprócska cipőnek a gazdája ma is bennem él...

Álmokkal.....vágyakkal....

Dema: Flört...

A flörtben éppen az a szép, hogy játékos, kiszámíthatatlan és ösztönös. Sohasem tudhatod, hogy hol akadsz emberedre és cinkosodra.

Mert a flörthöz mindig két ember kell, és nem elég,

ha a két ember között felszikrázik a vonzalom,

kell a csibészesség,

kell a macska-egér harc,

a "húzd meg, ereszd meg" játék.

Érintés nélküli tánc ez, amelyhez olykor annyi is elég,

hogy egy férfi és egy nő elmegy egymás mellett az utcán,

vagy négy megállót együtt utaznak a 7-es buszon.

A flört a legjátékosabb emberi kapcsolat.

Illékony, mégis pezsdítő.

Nincs benne megszokás, nincs benne semmi kiszámíthatóság.

A flört könnyen jön, könnyen megy.

A flört megcsalás...?

A flört ámítás...?

Attól függ, hogy a flörtölés során meddig megyünk el, hogy éppen szingliként vagy párkapcsolatban élünk-e.....

Dema: Vitalitás...

Éjszaka olvastam még egy kicsit, hogy a lemaradásomat behozzam.

Egy idő után elgondolkodtam, és elnevettem magam...

Ekkor eszembe jutott nagyanyám.

Sokszor láttam ülni a fotelban, csak nézett maga elé......és néha mosolygott.

Mikor megkérdeztem tőle:

-Mi van mama?......csak bólogatott és azt mondta:

-Semmi lányom......

96 éves koráig élt.

Vannak az életben olyan történések, amiket elfelejtünk, nem tartjuk fontosnak.

Évek múltával ezek megszépülnek és kellemes emlékké válnak: még mosolyogni is tudunk rajtuk.

Rajtad múlik, hogy mogorva, háklis vénemberként vagy mosolygós, huncut kisöregként éled meg ezt a kort....

Dema: Csőrike...

Lefoglalt a madaram. Találtam egy fecskefiókát....kézzel etettem, szemcseppentővel itattam, csontkukacot kapott

(de utáltam...!! )sárgarépát, tojást, vöröshangya lárvát....vasárnap volt 1 hete nálam....megtanítottam repülni....ha hívtam rászállt a fejemre.....ismerte a járásomat, hangomat......amivel etettem....

(egy fehér műa. kés, a fekete kukacos doboz).

Már nem tudtam a kalitkában tartani és többször kiengedtem.....ma is....

Egy pillanat műve volt.....felszállt és nem jött hozzám,

hanem egyenesen az ablak felé ment és talált egy rést.......

többet nem láttam...

Végig jártam többször is a parkot, de nem találtam.....

Lelki beteg vagyok....nagyon hiányzik....

félek, mi lesz vele éjszaka, ha hideg lesz, nappal a napsütésben, ha éhes vagy szomjas lesz........hogy eszik egyedül..?.

Még nem tanult meg egyedül enni, bár már csipkedni tudott a csőrével....még kellett volna egy kis idő....

Barátnőm azzal vígasztalt, hogy talán már menni akart......

és így van jól.....nehezebb lett volna,

ha nekem kell kitenni az ablakba, hogy elrepüljön.....

Még a kalitkában éreztem a kismadár illatot.....

mindig megpuszilgattam a kis fejét....

Szóval ez a rövid diagnózis...nem szeretem a veszteség okozta fájdalmat, de nem tudtam magára hagyni......

Dema: 7.........8...

1. Megszületésem után nem mindennapi gyerek voltam. Mindig történt velem valami: pár hónaposan majdnem elraboltak, amikor édesanyám elaludt. Földszinten laktunk akkor...az ablak éjszaka nyitva volt.
Beleestem egy olajoshordóba, amiben víz volt....csak a kalimpáló lábamat vette észre egy süket nő, aki nagyanyámnak fűrészelte a fát.....szerencsére...
Rendszerint elcsavarogtam, ezért kaptam egy gyerekőrző kutyát...

2. Az oviban én is szerelmes voltam....nem is akárkibe...a szülészorvos fiába...viszont, amikor táncfellépésünk volt Andriska beteg lett és egy másik fiút kaptam partnernek.....sovány, örökké taknyos fiú volt, nem is voltam hajlandó vele táncolni......egy katonai dzsipet küldtek értem (rettentő makacs voltam), hogy a fellépés ne fulladjon kudarcba.....Andriskát is "megkaptam" a tánchoz...

3. Az iskolában nem voltam problémás gyerek....igaz, amikor ellopták az őrsi zászlót, fiúkból kereső csapatot szerveztem és nem mentünk iskolába.....ezt olyan dicső tettnek gondoltam (az akkori nevelés következményeként), aminek az lett a jutalma, hogy akkora pofont kaptunk a tanártól, hogy feldöntöttük egymást.....

4. A középiskola tanulással telt....imádtam a kollégiumi légkört (no nem a zsúfoltságot!!) itt nem lehetett titokban tartani semmit.....minden kiderült percek alatt.....itt volt az első nagy szerelmem....a "jóakaróim" persze rémisztő dolgokat suttogtak a fülembe, így én a randi előtt befeküdtem a betegszobára, mivel vakbélgyulladásos tüneteket produkáltam.....szép szerelem volt...szenvedtünk mind a ketten, mint a kutyák.....
Itt történ az első csók is.....pécsi gépiparis fiúkat szállásoltak el a kollégiumban....Alex volt.....akár a forgószél....moziban voltunk....majd lementünk a tv-szobába és......................megcsókolt...fenomenális volt, még tiltakozni sem volt erőm, pedig közönség is volt......mire felmentem a szobába, már mindenki tudta.....ahogy beléptem az ajtón, hirtelen felkapcsolták a villanyt és volt nagy ováció.....

5. Volt 1-2 kellemes barátság....de nem komoly.....amit meg komolynak tartottam az tette tönkre a férfiak iránti bizalmamat........egy életre....

6. Aztán megláttam ŐT és azt mondtam : vagy Ő vagy senki más...!!
És lőn: viszont Ő focista lévén nem volt a megbízhatóság mintaképe......annak ellenére, hogy nagy szerelem volt, - Ő lett a gyermekem apja,- nem vállaltam fel a kapcsolatot........így könnyebb volt (legalább is akkor így gondoltam ), mint pár év múlva elveszíteni....

7. És megszületett a fiam..... előtte rettentően féltem a szüléstől, nem is akartam felvállalni, de amikor megtudtam, hogy gyermekem lesz, és sokat kell tennem azért, hogy meg is születhessen, elmúlt minden félelem belőlem.....akár az életem árán is megszültem volna.....
Mikor először hozták etetésre az egy olyan katharzis volt számomra, hogy csak az tudja megérteni, aki szült......rögtön rám nézett ......csak néztem a szemét....le sem vette rólam a tekintetét....olyan volt, mintha megkettőződtem volna.....ott voltam én és az apja ebben a kis emberkében......akkor tértem magamhoz, amikor szólt a nővér, hogy lejárt az etetési idő......szegényke akkor csak teát kapott inni.....
Imádom a fiamat, de egészséges anyai szeretettel......(ami nagyon nehezen betartható) bármit megtennék érte....és meg is tettem....az élet egyik legnagyobb csodája a gyermek, akiért már érdemes volt élni, bárhogyan is alakult.....

8. Ez még üres.......a JÖVŐ titka.....kerül-e ide valami közlendő....

Dema:..Tavaszváró....

 

Igazán lélekmelengető  a tavaszi napsütés...

Az ember a téli összekuporodott állapotból....a lelki-érzelmi bezárkózásból megpróbál kinyújtózkodni.....felállni és szembeforfulni a langyos tavaszi széllel...

Feléled...kinyílik az ember is, akár a természet...

Nagyanyám...majd édesanyám szokta mondani, amikor idős beteg volt a családban:

- Szegény tartson még ki....ha a tavaszt megéri, akkor már túléli ezt az évet...-

Mert a tavasz az újjászületés, a megújjulás...

a remény....a szerelem évszaka....

Az ember elfelejti a fájdalmat, kudarcot és újra nekilendül, hogy álmait megvalósítsa...

Dema: Anno...

 ...a héten volt időm gondolkodni a problémáimon....

eközben jutott eszembe, hogy gyermekkoromban szerettem elcsavarogni...kiléptem a kapun és már nem is találtak....

volt, hogy ismerősök - tőlem idősebb utcabeliek –

elvittek fürödni a megáradt folyóra.....

mikor a felnőttek észrevették hazaküldtek....

egyedül mentem át a fa hídon, amit elöntött a víz,

és én nagy bátran...mit bátran!!! hősiesen átkeltem.....ruhám, szandálom a kezemben és meztelenül,

peckesen masíroztam hazafelé....

....vagy épp egy induló vonatról próbáltak lecsalogatni,

mikor rájöttek, hogy egyedül vagyok...

nos a szülők besokalltak....babysittert kaptam:

egy nagy kutyát....

ez rendszeres volt, ha kimentem a kapun a kutya elkísért

egy darabon, majd futás haza.....ugatott párat és futott utánam.....

volt egy vörös kutyám, volt két farkas kutyám.....

de sajnos elnyűttem őket, mivel a szomszédok az ugatás miatt megmérgezték, ill, kenyérbélbe rejtett gombostűkkel etették meg őket....

gondolom ez elég nagy trauma lehetett egy gyereknek,

mert soha többé nem tudtak kutyát hozni a házhoz.....

felmásztam a konyhaszekrény tetejére, mikor apukám hozott egy kiskutyát, és azt akarta, hogy fogjam meg....

remélte, akkor ragaszkodni fogok a kutyához.....

de elszámította magát....

sajnos ez a fóbiám megmaradt....nem merek a kutya szemébe nézni, sem megsimogatni, nem akarom megszeretni ....

általában ragaszkodom és kötődök tárgyakhoz.....helyekhez....

és ez vonatkozik személyre is....

képtelen vagyok elfogadni, hogy valamit elveszíthetek.......

félek a vele járó lelki fájdalomtól....

a hiányérzettől......

inkább nem tartok állatot (kivéve halakat)...

a tárgyaimat időnként szanálom.....

az érzelmeim......nos az már nagyobb gondot okoz....

e kis vargabetű ellenére is megmaradtak a problémák....

bár az okokat ismerem, egyenlőre csak kerülgetem....

talán az idő múlásával könnyebb lesz szembenézni vele....

Dema:...Szingliség...

Szingliség, magány, megkeményedett nők

Egyáltalán nem önszántukból, „jókedvükből” választották a magányt, és nem is jellemző rájuk mindaz, amit a szinglik életmódja takar.

A huzamosabb ideig egyedül élő nő óhatatlanul megkeményedik – mondhatnánk.

Mi mást is tehetne, hiszen rá van kényszerülve az önálló döntésekre a törlesztő részlettől a lakásfelújításig vagy a villanykörtecseréig.

Mikor felnő a gyerek, ez a keménység eltűnik.

Magányos, sebezhető és gyenge lesz….

Hová lettek a hagyományos nemi szerepek?

-   a nő viseli a nadrágot, az ő kezében van a gyeplő

- a mellészegődő, látszólag határozott és biztos kezű férfiról kiderül, belül jócskán híján van a magabiztosságnak, gyenge, határozatlan, képtelen felvállalni a hagyományos férfiszerepet

- a férfi legalább annyira érzelmi alapon működik,

mint a nő……igen!

Merre tovább?

Mi nem stimmel a nőkkel manapság?

- később megyünk férjhez,

- legtöbben rendelkezünk saját bankszámlával, ilyesmiről nagyanyáink    még csak nem is álmodhattak. 

- sok nő bejárónőt tart, akik pedig még mindig maguk

végzik a házimunkát, azoknak is a háztartási gépek hada

könnyíti meg a dolgát.

Mennyire merünk nők lenni?

A nők egyenjogúsági törekvései célt tévesztettek.

Mintha a férfiak kicsinyített másává próbálnánk válni ahelyett, hogy női mivoltunkban szabadítanánk fel magunkat.

 Az igazi kérdés az, hogy a megváltozott nemi szerepek közt eltévedve mennyire merünk nők lenni, jelentsen ez fiús hajú, laza viseletű karaktert, aki sosem kenne az arcára festéket.

Kérdés:

Vajon milyen is az az egyedi és megismételhetetlen nő, aki én vagyok?

Kérdések:

Mennyire hiszel a hagyományos nemi szerepekben?

Hogyan reagálsz, ha egy férfi kinyitja neked az ajtót?

Áldozatnak érzed a házimunkát, miközben azon zsörtölődsz, hogy párod miért nem vállal nagyobb részt az otthoni feladatokból?

Ezt szóvá is teszed neki?

Ha igen, milyen hangnemben?

Mennyire csábító a megjelenésed, a viselkedésed?

Mennyire vagy megelégedve a testeddel?

Úgy véled, a férfiaknak sokkal könnyebb dolguk van a világban?

Mennyire érzed zavarónak/elfogadhatónak, ha egy férfi nem mer kezdeményezni, elvárja tőled, hogy te tedd meg az első lépést….?

Hol a romantikus férfi, aki udvarol, meghódítja a nőt,

harcol érte…..virágot hoz…és mindezek mellett erős,

határozott és védelmező…..??

Vajon mi romlott el…..?

Dema: Anno...

...pakolgatás közben a sok lim-lom között, - ami valamikor még értéket képviselt

 -, találtam egy tejeskanna fedelet....ez egy különleges fedő volt....még gyerekek voltunk...háztól hoztuk a finom, meleg, habos frissen fejt tehéntejet....

egyik nap édesapám kijelentette:

no...mától a két naccsága fogja hordani a tejet....

- ezek a naccságák mi voltunk a húgommal...-

a baj az volt, hogy este 7 óra körül lehetett tejért menni, mert akkor fejték  a teheneket....persze ez el is húzódott....

a folyóval párhuzamosan egy kis patak folyt a városon keresztül, és ennek a partján kellett menni....

sötét volt, a laktanya területe hosszan elkerítve betonkerítéssel....időnként csak a lovak

nyerítését lehetett hallani, ahogy futtatták őket.....

no meg a fák és a bokrok a parton.....kézen fogva mentünk szorosan egymás mellett, annyira féltünk...

amikor a húgom elkezdett énekelni félelmében, és akkor kitört belőlem a nevetés......

a végén vihorászva futva tettük meg az utat...

hazafelé már a baglyok is huhugtak, előjöttek a kutyák, macskák a sötétből...mi meg nem voltunk valami nagy hősök....miközben bátorítottuk egymást kipróbáltuk a tejeskanna forgatást....

unokaöcsénk egyszer elkísért bennünket,

és hülye ötleteknek nem volt híján.....ő mutatta meg...

nos: fogod a kanna fülét, mutatóujjaddal lefogod a kannatetőt és kinyújtott karral elkezded pörgetni-forgatni a kannát.....

addig üresen próbálgattuk és nagyon jól ment, nem folyt ki belőle semmi...

de most tele volt tejjel....nehéz is volt....

mivel én voltam a nagyobb, és az okosabb   mondtam a húgomnak, hogy legyen ő az első aki kipróbálja.....

 

szegény még kétszer sem forgatta meg a kannát máris a fejére ömlött a tej egy része....

 volt is fenyítés amikor hazaértünk.....

nem is próbáltuk megismételni....

csak éppen mindig leittunk a tejből fél litert, mire hazaértünk....hallottuk, amikor a szüleink mondogatták: biztosan a habot is belemérték....

  

ha nincs a kanna tető, ez a kis történet is elfelejtődött volna....