Igét hirdet ki a mának él, s boldogságról regél.
"Carpe Diem" olvasom, soraiban erről mesél.
Hogy a múlt az csak volt, s a jövőt köd borítja.
Élj a mának csak ez számít, hangtalan ordítja.
Mondom én, irigylem, ha hite őszinte s éli is.
Ha feled mulandót, s nem fél jövőt, jelenben hisz.
Erőt merít a mából, s a pillanat mámorából,
Örök mosollyal él, történjék bármi, legyen bárhol.
Ó én balga, eldobom múltam, minek cipelem.
Tanulni abból ostobaság, minek sajgó sebem?!
Ó és jövő, hisz úgy is lesz, mert jön, már van!
Hát okolnám a jelent, de zsupsz, a jövőbe rohan.
Lám mégsem vagyok balga, múltam árnyékom.
S nem fogom kiválogatni, kaptam hát elrakom.
Él bennem millió öröm, s persze fájdalom.
A múltam iránytűt kovácsolt nekem, így jövőm járhatom.
http://www.youtube.com/watch?v=E0slhWiBVr4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése