Mit őriztél meg belőlem?

emlékszel?

amikor fűtetlen szobában összebújtunk

télen, mint üres etetőben két cinke

kit megvesz az Isten hidege...

lelkünk egymásban cirkulált,

már azt sem tudtuk te vagy én, vagy én vagyok te

kicsit hamarabb ébredtem

föntről láttam ahogy szorítod a testet

miből örökbe veszett az imádott mozdulat

még hallom utolsó szavaid,

azt mondtad, ha térdig lejárod a lábad,

ha át kell kutatnod az egész világot,

megismered a te kismadarad

itt vagyok hát!

nagy most a zűrzavar

ugyanúgy mozdul fej, láb és kar,

de megleled-e hozzám vezető utad?

s miből tudod, hogy én én vagyok?

azt ígérted, hangomat megismered,

de ma már nem beszélnek, csak írnak az emberek

leírnám, hogy megtalálj,

ha nem felejtettem volna el a nevemet,

mit százezerszer fülembe suttogtál régen

még előző életünkben...

... mit őriztél meg belőlem?