Egyetlen, az addigiaknál hűvösebb éjszaka alatt változott sárgára
Helyes, egészséges, fiatal fa, sudár és terebélyes, már amennyire egy ilyen tízen-egy-két éves kölök fa terebélyes lehet. Bevallom, nem ismerem fel, miféle; talán szil.
Körülötte még a zöld a domináns szín, igaz tarkul már mindegyik lombkorona, okker, rozsda, mindenféle barna, sőt, bordó is némelyik levél. A dió meg már szinte csupasz, ő nem színesedett, kicsit megfonnyadt a tenyérnyi levelek széle, majd csokrokban hullottak alá, mára már recsegőssé száradtak a fa alatt.
Lehullott az utcán a gesztenye is, az üde, szúrós burkok leváltak, hamar elfonnyadtak, mint a burgonyahéj, de polírfényű kis gömböcök ezrével hevertek még sokáig.
Szép az ősz, gyönyörűek a színei, de nekem mégis a legszebb benne a gesztenyebarna.
Egyszer valakinek egy különösen szép és fényes gesztenyét adtam, ki tudja miért (...a szeme miatt?), rá emlékeztetett, kicsit őt személyesítette meg számomra, talán mert valami időtlen időkkel ezelőtt őseink őseinek agyában kialakult varázslatba vetett hit azt sugallta, amíg a gesztenye biztonságban van, neki sem lehet baja.
Mosolyt kaptam érte cserébe, többet ért az a mosoly az ősz minden színpompájánál és bár az a gesztenye alighanem már az észenyészeté lett, a mosoly megvan még, meg is marad sokáig, míg a gesztenyék lakkbarna héja kivirít a száradó avarból az őszi Nap utolsó igazán melengető sugarainak fényében.
Hinni a csodákban
Sivár hely, kietlen, csupán egy tonett szék áll a homokban, ívei még tökéletesek, de a fán ujjnyi repedések nyíltak az illesztéseknél, csont fehérre száradt a tűző napon és áll még itt egy autó, olyan bogárhátú, mint amilyeneket a 30-as években lehetett látni, teljesen jó állapotban, bár a gumik lerohadtak róla, üvegei mattá váltak és az eredeti színe, amely talán piros lehetett emberöltőkkel ezelőtt, mostanra mustársárgává vált.
Ezen kívül nincs itt semmi érdekes, csak finom szemcséjű, genny sárga homok, genny sárga sziklák és egy halom, genny sárgává szikkadt csont, itt-ott érmenagyságú, okker foltokkal pöttyözve, talán valamiféle moha.
Mondom, sivár hely. Még szél sem fúj.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése