mit őriztél meg belőlem?
a mozdulat egyedi lenyomatát, mit lélek visz tovább
múltból jövőbe stafétabotként új testbe költözve,
melyben a gén csupán állomány, anyag,
ősök spiráljának valóságra épülő légvára, üres boríték,
s a halhatatlan ÉN rajta a viaszpecsét?
ujjaim érintését, ahogy hátadba mélyedt kínnal
és gyönyörrel adta át minden elfojtott vágyát és terhét
az izzón olvadó pillanatnak az isteni beteljesülés,
s gerinced billentyűin lágy fuvallatként suhant
a kifulladt nyugalom?
ha ezekre nem, talán a főtt krumplira emlékszel,
amit kabátzsebembe tettél hogy melegítsen
amikor az utolsó fahasáb megdermedt hamuvá lett
akárcsak a túlélésbe vetett álnok remény....
mégis te maradtál tovább, s én azért kereslek
mert oly sokáig ölelted kihűlt testem, észre sem vetted,
mielőtt utánam jöttél, feketére fagyott mindkét kezed
a krumpli pedig ott lapult feleslegesen,
még sokáig nem hűlt ki
kabátom zsebében...
/hogy hiszek-e a reinkarnációban? nem meggyőződéssel, csak érzek valamit, s hogy az igaz vagy sem, szinte lényegtelen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése