Csücsörít a hold.
Csókot adna csillagok homlokára.
Hunyorít a nap árnyékot vetne okosra, ostobára.
Itt állok, s biccentek...
Tükör előttem sarjam.
Nem lehet, hogy ugyanabba lépsz!
Ha csak azóta nincs teljesen befagyva...
Még hallom ahogy cuppan a csók a csillag homlokán.
Érzem, ahogy a nap vállam fölött átveti árnyékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése