Olyan szép ez a könyv a kezemben.
Minden lapja simogat. Puha, aranybarna bőrkötésben pompázik ölemben. Illata a frissen vágott könyv illata, új csodák tárháza, egymásba kapaszkodó mondatok fonata.
Nem tudtam letenni.
Újra és újra végig simították hófehér ujjaim a megírt sorokat.
Szemem ragyogása fonta körbe a bennem lüktető, teleírt oldalakat, ahogy láthatatlan szálak sokasága kötött minden, a szavak által bennem formálódó képhez.
Emlékszel még a csendünkre?
Amikor úgy beszélgettünk?
És könnyebbek már a sorok, fényesebbek a képek.
A puha, aranybarna, bőrkötéses csatos könyv különleges fejezetét elolvastam. Lelkemet szárnyra bontotta, de most, mikor tovább lapozok értem meg, hogy új fejezethez érkeztem.
És nem szeretnék többé visszalapozva az oldalakat számolni.
http://anyauristen.blog.hu/2008/11/12/pilinszky_janos_tapasztalat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése