Élt egyszer egy ifjú, s volt hite töretlen.
Ártatlannak szülték, sosem volt tiszteletlen.
Talán a csillagok álltak úgy, vagy ki tudja,
gyémánt lelke volt, olyan szép tiszta.
A csecsemőből gyermek lett, látta a világot.
A papája festett neki rétet, rajta száz virágot.
S a gyermek megérezte, a színeket a vásznon,
ha eljön majd az idő s kell, mit válasszon.
Nos ha azt hiszed ez szép történet, tévedtél.
Mert a gyermekből kamasz lett, s lelkében tél.
Mert árvának lenni büntetés, s arra fel kell nőni.
Mert ellopták a lelkét, hogy utcán tudjon élni.
Egyszerű történet ez, csak mesél a hangulatról.
Mesél lelkedben napfényről, majd hirtelen viharról.
Mesél arról, hogy a gonosz nem sötétben bujkál.
Aranyló mosolya elvakít, majd lelkedben vájkál.
Nos a kamasz felnőtt lett, s a poklokat hagyjuk.
Az erény s becsület magját, ha keressük, megtaláljuk.
Mindenkinek van maga pokla, s talán csillaga.
S talán maradt hitte, emberekben bizalma.
Az ember gyermeke, az utcán hagyta hitét.
Valahol a sárban, emberek tépték szét.
Kivert fogak, s törött bordák között.
Ott ahova Isten szülte, s vele nem törődött.
http://www.youtube.com/watch?v=4gpjgPr5eGk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése