2010. október 4., hétfő

(***)


kibuggyantak  könnyeim . hagytam, hogy  számba csorogjon
menedék után kutasson anélkül, hogy szólnánk egymáshoz.
nem volt mit mondanom. nem volt mit mondania. ismerjük egymást....


a könny távozás....és a szív....a szív  csak végig nézett.
csendben. minden küszködés nélkül. lassan vetkőzni kezdett.
de előtte elfordult felőlem. megrándultam. nem tiltakoztam...
csak tartottam.......... az akarását. levetette hófehér - inged
majd a nadrágodat.....
már majd-nem meztelen volt .
de még ott voltak  a nyomok.
szagok. ízek. tapintások.
bár tagadtam
de csak azért hogy, hogy igaz lehessen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése