Meghalt lelkemben a gyermek.
Megölte egy gyilkos szenvedély.
Testetlen Lelket temetek,
rettegem az estét s az alkohol szagú éjt.
Már gyermekként láttam e Démont,
s vívtam vele ártatlan harcomat.
Megölte szülöm s az otthont,
harag nélkül, könny fedi arcomat.
Az árnyék újra itt jár, kell neki az enyém,
úgy érzem harcom örök, s nincs remény.
Annyi mindent elvett mi fontos volt nekem,
ha most elbukom, elvész eddigi életem.
Fáradt vagyok már, szomjazom a békét.
Kiégett szemel, kutatom az út végét.
A jelöletlen sírt az égre teszem fel,
az ártatlan lelkű gyermek hol bukott el.
http://www.youtube.com/watch?v=5xyGOeG8vdo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése