Engem a csend kísér, s én halkan árnyékod.
Megismerem lépteid, s minden apró mozdulatod.
Hidd el kedves, mind tudunk szeretni hevesen,
de önzetlen és tisztán, csak nagyon kevesen.
A nap ragyogva ébred, olykor a boldogságot várom,
ünneplem hisz ritka pillanat, szemem szemedben látom.
Csak egy apró villanás vagyok, talán csak árnyék arcodon,
meglesem mosolyod, s szívemnél nincs boldogabb a világon.
Ne, kérlek ne hívj közelebb, árnyékunk nem szeretkezik.
Én egy más világban élek, felettem a sors rendelkezik.
Mert van kinek más rendeltetett, nem kapott mást csak hitet.
Kinek láncát már akkor kovácsolták, mikor megszületett.
S lám pórból szeretni csillagot, amit sosem érhetsz el,
ha néha rám ragyog, küzdenék a lehetetlennel.
S vívnék én ezer csatát, küzdelmet égen poklon át,
csak egyszer, egyszer halljam még a szerelem hívó szavát.
http://www.youtube.com/watch?v=Vgw1DqgtI0E&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése