Egy pillanat volt csak, ahogy a széles kanapé eltűnt, az asztalok köd-szerűvé váltak, az égből lezúduló esőcsepp-töredék nyakszirtemen táncolt, a jeges martiniban ázó citromkarika mézédessé vált, a szavak egységgé növekedtek...
Kristálytiszta álom csillogott a asztalokon, belebújt az aranyló buborékok közé, hallgattam és te hallgattál, s közben elmeséltük titokba font vágyainkat, ahogy lassan kibomlott kócos hajunkból az utolsó pillanat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése