Táncol a fény az üvegen, s eteti a tűz.
Láng jár a szívemen, minden fájdalmat elűz.
Táncol a fény a szememben, Íriszem ragyog.
Oly régen meghalt bennem a gyermek, magam vagyok.
Táncolt jár a fény az ablakon, be, be ragyog.
Oly sokan fáznak kint, s én melegben vagyok.
Táncot jár a bűntudat, s melegem kevés.
Pedig én adnám mindenem, megváltó ébredés.
Whiskybe fojtom bánatom, kevés vigasz.
Mert eladtam testem, minek a panasz.
Gyötrelmes reggel jön, s szívem velem hal.
Mentsd meg a lelkem, egy szebb holnappal.
Pedig szép lett volna, érintő ébredés.
Ahogy kelek veled, s nappal, szerelmes ölelés.
De táncot jár a fény az üvegen, s az emlék.
Már várnak lent, vagy fent, mehetnék.
Bocsásd meg annak, ki sötétben ébred.
Nem tudhatod mi fáj, csendben kérdezd.
Lassan kússz lelkébe, s öleld mint gyermeked.
Mert elég egy hazug szó, s pillantással elveszted.
http://www.youtube.com/watch?v=FpQxdbmFn4Y&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése