Születés .....

.... 

Száz.

Vagy ezer?

Vagy csupán 14?

Mindegy.

Sok éve már hogy az utolsó, ami elhagyta a szád : Testvérem Cérna ne légy hülye! Mert nem foglak tudni eladni.

Aztán jöttek a mentők, a tűzoltók, a zsaruk. Leszakítottak a kocsiról a véredről, az életedről.

És én letérdeltem, lefeküdtem.

Nem két végén égettem a gyertyát, hanem belebasztam a tűzbe. Pusztuljon minden.

Aztán jöttél Te, a másik. Kibasztad a szőnyeget, félrerúgtad az üresre szívott üvegeket, földre kényszerítettél. És az arcom elé nyújtottad örökségem.

-HASZNÁLD! Egyszer vagy méltósággal!

Akkor döntöttem. Méltón akartam élni.

Én igyekeztem. Élni akartam. És rontottam. Feladtam egy felépített életet, egy új hamis csillogásáért. Egy órán keresztül hittem, hogy fiaim mellé lányt várhatok. Hazug volt a hit. És az életem. És Te a második ismét ott voltál, amikor kettétörtem a fémet és vele a lelkem. Es bőgtél is velem.

És aztán Neked is le tellett. Képtelen voltam elmondani, hogy amiben hiszel, akiben hiszel nincs. Nem ő az aki mellettem fog állni. Nem ő lesz az.

Boldogan haltál meg. És elégedetten vetted szavam, és adtad kardod, hogy legyen eszköz a kezemben az úton. De nem volt hitem. Nem tudtam használni. nem tudtam csiszolni a tudást. Csak gyakoroltam.

És jött a hír. Ketté tört az acél.

Érintés, használat nélkül is elfáradt az anyag.

Magam is.

Egyedül éreztem magam. Egyedül.

Elment a hadvezér, és elment a varázsló. Két kardot kaptam és két törött acélt tudok magaménak.

De vannak még kik hisznek.

Elvitték a mementókat. Szétszedték elemekre bontották, és kovács kezére adták.

A két penge egybekovácsolódott. Számosszor hajtogatták. Újra és újra. Csiszolták, szerelvényt álmodtak hozzá.

És lekészítették. Két acél, egy penge, két lélek, egy test.

Itt egyensúlyozom a combomon. Nézem acélján az erezetet, ahogy egymásba fonódik, a kovács ügyelt, hogy ne mossa egybe a két acélt. Mint fémbe öntött fa oly erezett a fém. Mintha két személyiség jegyei hullámoznának az acélban.

Új lélek született.

Kettő az egyben, hogy a harmadik fejlődjön.

Sokat tanultam, de sok van még vissza.

Egy eszköz vagyok az úton, de ehhez az úthoz immár újra eszköz van a kezemben.

Ez az enyém.

Nekem kovácsolódott, a múltamból.

Hát ideje hogy továbbra is.

CSAK! Tegyem a dolgom