Elmúlt 12 hónap......1 év......
úgy éreztem megtaláltam lelkem hiányzó mozaik darabkáját...
ezért érdemes volt várni, kihagyni az élet felkínálta lehetőségeket...
minden csodálatos volt....aztán valami megváltozott....
már nem volt olyan erős az érzelem ami átjött a túloldalról.....
nem éreztem azt a kötődést, ami marasztalt volna....
egy áttörhetetlen üveglap választott el bennünket....
ott volt....beszélt, de nem érezhettem, nem érinthettem és ez rettenetesen fájt....
a lelkem apró szilánkokra tört....és nem tudom összerakni....
nem tudom mit is érzek valójában:
hiányt...?
fájdalmat...?
őszinte, mély szeretetet....?
új év jön....
nem lesznek fogadalmak....nem tudom betartani...
el kellene felejteni mindent, ami volt,
és újra építeni az életemet
de Nélküle....?
elfelejteni....?
hogyan....?
annyira bevackolta magát ez az érzelem a lelkem eldugott kis zugába, hogy nem tudom kicsalogatni, eltüntetni....
az új évben is ott lesz.....vigyázok rá...dédelgetem...
azt hiszem amíg élek, nem hagy el ez az érzés....
és én sem őt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése