Hozzánk ....

....mindig csak este jött el a Jézuska. Akkoriban úgy gondoltam, azért, mert egészen messzi lakunk a buszpályaudvartól.

Emlékszem, ahogy odavonszoltam az egyszobás kis házrészünk ablakához a nagy, nehéz széket, felállva rá, és kitekintve, már szinte minden ablakban pislogni láttam a karácsonyfák színes izzóit. Kinn sűrű pelyhekben hullott a hó, benn az ablakon leheletem nyomán kövér párafolt dagadozott, amihez munícióul szolgált a karácsonyi sütés-főzés is.

Amikor elkészült az ünnepi vacsora, édesanyám felöltöztetett, és édesapámmal utunkra indított minket. Azt mondta, neki még meg kell terítenie, de mire visszaérünk, már a Jézuska is biztosan meglátogat bennünket. Ahogy vissza tudtam emlékezni az elmúlt karácsonyokra, ez így is történt, ezért megnyugodtam, és csendben, szaporán lépkedtem apám mellett a vastag, csikorgó hóban. Még az utca végéről is vissza-vissza néztem, hátha sikerül végre megpillantanom a mindig plafonig érő karácsonyfánkat cipelő Jézuskát.

Apámnak nagyon nagy, és kérges keze volt. Az enyém ki sem látszott az övéből. És óriásikat lépett. Gondoltam azért, mert ő is igyekszik visszaérni, ezért nem szóltam, igyekeztem lépést tartani vele. Azt hiszem egész úton nem is szólt hozzám. Csak lépkedett némán. Én az utcai lámpák gyér fényében csillogva táncoló, kergetőző hópelyheket néztem, és figyeltem, mely házakban járt már a Jézuska, miközben orromba bevette magát a széntüzelésű kályhák füstjének azóta is szeretett terjengő illata.

Óriási - ma már nevetségesnek tűnő- kört megtéve értünk vissza a házunkhoz. Átfagyva, kipirosodott arccal és orral. Már akkor is racionálisan gondolkodó kisfiú lévén, úgy gondoltam, még nem lesz nálunk karácsonyfa. Csak a mi lábnyomainkat láttam a frissen hullott hóban. Azonban belépve a házba, kedves fenyőillat kergette ki az orromba telepedett füstöt. A hidegtől kipirult arcom még pirosabb lett, miközben izgatottan próbáltam magamról lerúgni a hótól átázott csizmámat. Szinte feltéptem a szobaajtót. Benn félhomály, csak a karácsonyfa színes fénye, és csillogása, alatta gondosan egymásra pakolt ajándékok. Hozzánk is eljött hát a Jézuska.....

Ez a történet hat éve jutott először eszembe, amikor a sűrű hóban idegesen, sírástól fojtogatva toporogtam. A mentőt vártuk, ami egy örökkévalóságnak tűnő öt perc alatt ért oda. A mentősök csak annyit kérdeztek, hol van a beteg? Ettől kezdve azt hiszem, egyetlen szó sem hangzott el. Reménykeltő magabiztossággal végezték dolgukat. Csak édesanyám zokogása hallatszott a konyhából. Én pedig az erkélyen, még díszítésre várakozó, összekötözött, karácsonyfát figyeltem és biztos voltam abban, ez az egész nem velünk történik.

A mentősök lefektették édesapámat a padlóra, mellén egy határozott mozdulattal széttépték a kék kockás flanel inget. Szabaddá vált szőrös mellkasa. Teljesen ősz volt. És nem mozdult, ahogyan a nagy, kérges keze is élettelenül koppant a padlón. És nem rándult meg akkor sem, amikor a biztos kezek beleszúrták vénájába az injekciós tűt, melynek nyomán kis sötét vértócsa gyűlt össze a sárga szőnyegen. Majd előkerült egy kis fekete táskából a defibrillátor, és az égett szőr szaga, mely ennek nyomán terjengett a nappaliban, örökre száműzte a fenyő és a szenes kályhák kedves illatát az orromból.

Kétszer próbálták újraéleszteni apámat. Még láttam a pici monitoron hullámossá válni az egyenes zöld csíkot, majd a hullám ismét erőtlenül kiegyenesedett, a mentősök összenéztek, félreérthetetlenül bólintottak és csendben pakolni kezdtek. Egyikük levette az ágyról a barna takarót, és leterítette vele apámat. Kifele menet a nagy darab mentős némán megszorította a kezemet. Puha, meleg keze volt. A másik halkan telefonált. Bevárták a halottszállítókat, majd együtt elmentek.

Abban az évben sírva díszítettük fel a karácsonyfát.

És abban az évben bontatlanok maradtak édesapám ajándékai...abban az évben fagyos csendben telt a karácsony...

....térden állva, egy szivaccsal próbáltam eltüntetni apám utolsó evilági nyomát, a megfeketedett vértócsát a sárga szőnyegből. Ahogy egyre halványult, arra gondoltam, de jó is volna újra gyereknek lenni és fogni hatalmas, kérges kezét....