Nórika sosem volt követelőző gyerek. Amikor négy éves korában elváltam és új helyre költöztünk, szinte egyik napról a másikra ott találtam magam a szegénység küszöbén, amit vele együtt kellett átlépnem. gyakran elvittem magammal vásárolni, mindig megvárta, míg megkérdezem, mit vegyek neked és legtöbbször natúr joghurtot kért. Pedig én valami másra gondoltam, de nem nagyon szereti az édességet, ha választani kell, fontossági sorrendben másodlagos. mostanában ha elmegyek érte az iskolába és viszek a zsebemben egy túrórudit, jön felém a zsibongóban, mondom messziről, hoztam valamit. Erre jó hangosan elkezd örülni,:
- Élesztőt!
A várakozó felnőttek felkapják a fejüket, fene tudja, mit gondolhatnak, mi ketten elég, ha tudjuk, mennyire szereti, boldogabban tömi a szájába, mint más gyerek a Milka csokit.
Ma reggel én vittem suliba, megkért a lányom, vállaljam el a nagy hó miatt, mert a kis Tomikát nem tudná babakocsiban tolni, elakadnának. cipeltem a táskáját, Nórika meg esernyő alatt bandukolt mellettem a szakadó hóesésben. Tegnap este felhívott a volt férjem, próbáljam meg kiszedni belőle mit hozzon a mikulás. először óvatosan felvetettem a témát, szeretem hallgatni ahogy, mesél lelkesen nemcsak mikulásról, manókról is. akik természetesen létező teremtmények, ehhez kétség nem férhet. így magyarázza:
- Kéményen és kulcslyukon keresztül mennek be a lakásokba. arra az időre füstté változnak
- Tényleg? És mit szeretnél kapni?
- Élesztőt…
Ezen jót nevetek és biztatom, kérjen valami mást is
- Vízfestéket. Olyat amilyen a Gábornak van
- Tubusos?
- Dehogy tubusos! Vízfesték. sokkal jobb, mint az enyém... nehéz az esernyő
- Az esernyő? A táska nehéz! Nem is értem, hogy bírod el. Szerinted az öcsédnek is hoz valamit? Még csak négy foga van. élesztőt nem ehet, csokit sem. Festeni nem tud...
- Bio bulátát. azt szereti, meg is tudja enni.. nehéz ez az esernyő
Elkéstünk a suliból. rajtunk kívül még két Peti-forma kisfiú tapossa a friss, ropogós havat ráérősen, dobálják egymást, mondom csillagom elkéstél, most mi lesz?
- Semmi. Nem kapok kisegyest, minket még nem írnak fel a felsősök.
Átadom a hátitáskát, ő nekem az esernyőt.
- Ez tényleg nehéz! Most látom, egy hóembernyi havat cipeltél a tetején. észrevehettem volna, hiszen egész úton egy esernyővel társalogtam. A csizmádon kívül nem láttam belőled semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése