amolyan a magyar komejnizmusból érkező csodabogárként évekig tengettem gyermekkorom kadhafi vezér zöldre festett líbiájában, hogy évekkel később egy forró júliusi napon ebből fakadóan élhessem meg tízes éveim akkor egyik legkínosabbnak gondolt élményét.
látogatóba érkezett, hogy másnap a megbeszélt időpontban, a medence partján találkozva osszuk meg az elmúlt évek történéseit vele, az arab barátommal.
akkor már hetek óta, nap mint nap nagyobb baráti társasággal küzködtünk hősiesen a nap sugaraival, miközben fejlődő férfiasságunkat táplálva bambultuk a vízben ugrabugráló lányokat.
ali könnyed, európai stílusú ruházatban érekezett, de bőrének színe azonnal feltűnést keltett a 80-as évek végi magyaországon. önfeledten kezdtünk a tíz év előtti élmények elevenítgetésébe, amikor megtörtén az, amire gondolni sem mertem előtte:
a medencék partján korzózva megfogta a kezem.
kézenfogva sétáltunk tovább.
a másodperc töredéke alatt kellett döntenem: elkapom a kezem, ezzel sértve meg afrikai barátom, vagy elfogadva barátságának kifejezését ballagok vele végig, állva a rám szegeződő tekintetek döbbenetét.
némi tizenéves forradalomvággyal átitatva, a döntést meghozva tán még élveztem is kissé a kispolgári, árnyékban heverészős idill pimasz megbotránkoztatását.
mert ők nem tudták.
nem tudták, hogy ez nem más, mint a mély barátság kifejezésének eszköze--egy másik kultúrában. és azt sem, hogy fura módon az ő világukban a szaglásnak kiemelt szerepe van az interakciókban, így a személyközi tér kisebb volta sem szexuális orientációt fejez ki, pusztán az információszerzés egy nekünk szokatlan módozata.
s hogy miért jutott mindez eszembe?
mert számtalanszor botlottam már lányokba, akiket nevezhetünk "érintős" lányoknak.
akik ha beszélgetünk, akár először is, s így a kapcsolat intimitásának foka még meglehetősen alacsony, megérintenek. a kezem olykor, esetleg végigsimítanak a vállamon, majd megint a kezem érintve, folyamatosan.
és, azt hiszem, ez zavart engem.
mert nem tudom beilleszteni, nem találom az összhangot a kapcsolat mélysége és az ezt megsértő mozdulatok közt.
kifog rajtam, s tán olyan értetlenül figyelem, ahogy ott a medence partján akkor néztek a gyermekeiknek zavartan magyarázó apukák-anyukák.
és, azt hiszem, még most sem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése