...nagyon meleg volt. Busszal utaztam Pestre. Pont a déli hőségben szálltam fel és helyet kerestem valahol egészen hátul. Nem volt nehéz, mert csak hárman voltak rajtam kívül. Ebből a háromból is egynek biztos helye volt a volán mögött.
A következő megállónál felszállt egy "jó nő". Tényleg jó nő volt. Az idézőjel csupán arra kíván utalni, hogy a jó nő egyfajta embertípust képvisel.
Szóval felszállt a "jó nő" és leült velem átellenben. Gondolom azért, mert én meg a "jó pasi" voltam. Gondolom. Tehetem ezt egyrészt azért, mert nagyképű vagyok, másrészt, mert számtalan olyan hely volt a buszon, ahol egyedül ülhetett volna le. De ő velem szemben helyezkedett el a már-már elviselhetetlen hőmérsékletűre hevült szocreál műbőr ülésen.
Kutya meleg volt.
Fél órát utaztunk együtt. Napszemüveg volt rajta. Egészen sötét. Nem túl tapintatos dolog.
Az utazás alatt erősen izgett-mozgott, megigazította sminkjét, számtalanszor tette keresztbe szinte végtelen hosszúságú lábait, "véletlen" betekintést engedélyezvén ezzel a vágyak birodalmába. Ezt a birodalmat citromsárga csipketanga választotta el a való világtól. Persze zavart, hogy én nem tudok erre a birodalomra összpontosítani, mert nagyon erősen azzal voltam éppen elfoglalva, hogy a szememet elhomályosító izzadtságrohamokat visszaverjem, valamint a verejtékben úszó, mozarella sajtra hajazó tökeim körül ólálkodó gondolataimat próbáljam elhessegetni és magamat Shackleton Déli-sarki expedícióba vizionálni.
A "jó nő" szedelőzködni kezdett, és felállt (mármint a "jó nő" ). Leszállni készül, gondoltam stirlici éleslátással. Ekkor azonban észrevette, hogy a háta mögött a barna, repedezett műbőr ülésen csinos kis tócsa gyűlt össze. Az izzadsága csinos kis tócsája. Én, a "jó pasi" is észrevettem. Ő azonban nem látta, hogy megláttam. Figyeltem őt. Kínlódott. Mi lesz, ha a "jó pasi" észreveszi, hogy a "jó nő" izzad!!
Rettenetes!!
Borzasztó!!
A "jó nő" letette a táskáját a tócsa elé, parányi, ámde hatékony spanyolfalat képezve köztem és a tócsa között. Kicsit sem volt átlátszó, hogy táska nélkül ment el jelezni az ajtóhoz. Megsajnáltam.
Tudta, hogy ki fog derülni, mert a táskát már csak nem hagyhatja ott. Ekkor nagyot fékezett a busz, minek hatására a táska - engedelmeskedve Newton első törvényének, elegánsan beleroskadt az általa eltakarni szándékozott tócsába. Megsajnáltam és kifele kezdtem el bámulni az ablakon, amíg megállt a busz, és a "jó nő" leszállt.
A tócsa pedig ott rezgett, fodrozódott az út hátralévő részén, mígnem egy nénike beleült, eltüntetve egy kínos felismerés kézzel tapintható bizonyítékát, mely szerint a "jó nők" is izzadnak, időnként böfögnek, wc-re is járnak, pukiznak, önkielégítenek és talán még a lábuk is büdös néha.
A "jó nőknek" is kellemetlen reggelente a szájszaguk.
A "jó nők" is élnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése