Mond....

Mond, hogy kell, igazán szeretni?

Nem okozni fájdalmat, csak érezni.

S tenni mind azt mi jó párunknak,

Árnyéka lenni támasznak, s vigasznak.

Engedném élni, ha lenne Virágom.

Szabadon repülni, s szárnyaljon.

Ragyogva éljen, s az én szívemben.

Ne feledje soha, ki az kit szeressen.

Csak érintés lenni, csendes magányban.

Szenvedéllyel szeretni, az illatos ágyban.

Pillantását megérteni, s adni kérés nélkül.

Megérteni fájdalmát, s ettől neki is enyhül.

Elfogadni szabadságát, s engedni, ha kell.

Mert igazán csak az szeret, ki szívből enged el.

A szerelem nem ismerhet önzést, nem teheti.

A szabadságban él, s az elnyomást temeti.

Sose voltam kalitka, inkább csendes etető.

Nyitott ajtón járt ki-be, ha volt szerető.

Míg nem lassan, elkorhadt az üres ládika.

Már nem tudd adni szépet, már nincs, ki jöjjön haza.

Szívem helyén a hideg, s üres kőfalak.

Elvitték érzéseim, semmit nem hagytak.

De ne bánom, mert áldoztam az egyetlennek.

Adhattam szívemből, s már el nem vehetnek.

http://www.youtube.com/watch?v=R-Y2RQHlyro