Kudarcaim....

Tímea nagyon szép volt. Igazából nem szebb Krisztánál, de édesanyám azt mondta, Kriszta az unokatestvérem, ezért nem vehetem feleségül. Én márpedig nem adhattam alább.

Szóval ott tartottunk, hogy Tímea nagyon szép volt. Neki volt a legszebb szeme, haja, melle.

Alig vártam, hogy tornaóra legyen, és ismét láthassam őt a piros harisnyájában és az egyenkék torna dresszében, mely minden lányon úgy nézett ki, mint a túlfőtt teszkós virslin a műanyag bél.

(Hiába, az anyukák megpróbálták csemetéjükre egészen nyolcadikig előrelátóan vásárolni a torna dresszt. Ennek learatható gyümölcse lett később, hogy a nyolcadikig igencsak megbögyösödött lányok csak nehezen, időszakosan, vagy egyenesen sehogy nem tudták a kinőtt dresszbe szuszakolni kebleiket.

Aminek mi fiúk, igencsak örültünk.)

Mindig igyekeztem Tímea közelébe férkőzni, és jópofa lenni. Ez mindkettő sikerült is általában,

de genetikai örökségemen ritkán tudott felül kerekedni. Nem kertelek.

Kövér, szeplős, dadogós, egyszóval csúnya kisfiú voltam.

Történt egyszer, hogy környezetismeret órán, amint éppen könyökömre támasztott fejjel,

már nem is hallva a tanító néni lebilincselő előadását a felfúlt bogyó termésekről, olyasmi történt,

amit hirtelen el sem hittem. Timi egy apró, fehér papírgalacsint dobott felém.

Én elkaptam, és óvatosan kibontottam. Egy ügyetlenül rajzolt szívecske volt rajta egy még ügyetlenebb

nyíllal átszúrva, alatta padig ez állt:

SZERETLEK!

Igen. Pontosan ez állt ott. Háromszor is elolvastam.

Nem emlékszem rá hogyan történt, de a kábulatomból arra eszméltem, hogy a tanító néni áll fölöttem hihetetlen méretű testével és a papírgalacsinomat kéri, mégpedig erős nyomatékkal. Odaadtam.

Ő pedig felolvasta. SZERETLEK. Az osztály egy emberként röhögött. A tanítón néni körbeforgott és megkérdezte, ki dobta nekem ezt a galacsint. Timi lassan felállt, és nem emelte fel leszegett fejét.

Én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Ország világ megtudta, nem utolsó sorban pedig én is,

hogy Timi szeret!! Ám ekkor Timi halkan megszólalt, és félreérthetetlenül ezt mondta:

- Tanító néni kérem, én azt a cédulát nem Ferinek, hanem a Tominak szántam. Feri ronda.-

Egy pillanat alatt egy világ omlott bennem össze, álmok foszlottak szerte. Hirtelen egy világ tudta meg,

hogy Timi mást szeret én pedig csúnya vagyok.

Epilógus:

Timi még mindig, harmincegynehány és múltával is szép. Persze nem olyan szép, mint Kriszta, akiről mostanra tudom, hogy nyugodtan lehetett volna a feleségem. De Kriszta, ahogyan Timi is, már más feleségei. Jó dolog az iwiw.