Szépek vagytok...
Már csak nézlek bennetek egy jó ideje.
Szemlélődöm.
Öröm és együttérzés.
Szépek vagytok mindannyian.
Szép lelkek.
Nem egyformák, bár szeretnétek belesimulni
a rózsaszín átlagba.
No itt álljunk csak meg egy-két szóra.
Milyen marhaság, minimum képzavar.
Rózsaszín átlag? - micsoda?
Talán szürke.
Nem, nem szürke, rózsaszín, de mondhatnám a tündöklő
nap aranyló sárgáját, kéklő szellőben imbolygó pipacs pirosát, égen viháncoló felhőnek álcázott bárányok fehérségét...
Megannyi szín.
Megszámlálhatatlan.
Megannyi érzés, amihez keresem a szavakat, hasonlatokat.
Jó rátok nézni.
Szavak nélkül, akár ismeretlenül is.
Nem vagytok átlagosak, egyikőtök sem.
Mitől lennétek azok?
Mint ahogy nincs két egyforma kő az úton a lábatok alatt sem.
Sokszor elgondolkodom, hogy a természet törvényei vonatkoznak-e rátok.
Átlag, tömegvonzás, entalpia, entrópia...
Hat rátok az biztos.
Hiszen ha elfogadjátok, ha nem a rózsaszín átlag halmazának elemeivé akarok válni mindannyian.
Feloldódni a boldogságban valaki oldalán.
A nagy Ő oldalán.
Teszitek ezt megszámlálhatatlan féle módon eszközzel,
de egy célért.
A tökéletesség embernek, így nektek is csak pillanatokig
adatik meg, jó esetben ideig-óráig.
Mint annak, aki el tud szakadni a föld vonzásától,
s a súlytalanság állapotába kerül.
Igen, azt hiszem a boldogság érzését ez az állapot írja le a legélethűbben.
Szóval a tökéletességre törekedni kell annak tudatában, hogy ez csupán egy múló állapot.
Kivételes szerencse, ha evilági életed végéig kitart.
Szóval mindannyian krumplik vagyunk, a magunk egyedi formáival, lelkünk, dudoraival, horpadásaival.
Láttál már gömb alakú krumplit?
A gömb a tökéletes geometriai forma, de nincs benne semmi egyedi, átlagos.
Eltűnődöm, s nem értem miért akar minden krumpli gömbbé válni.
Így vagytok szépek mindannyian, krumpliként.
Imádom egyedi formáitok, dudoraitok, horpadásaitok.
Szépek vagytok mindannyian.
Jó rátok nézni.
Szavak nélkül, akár ismeretlenül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése