Újra azt a szabadság vágyat éreztem, mint régen, gyerekkoromban. A vonat zakatolt, a nap sütött és én boldog voltam, hogy átélhetem újra gyerekkorom kissé kormos, hosszúra nyúlt, ablakon kilógós, vonatozós emlékeit.
A szél az arcomba vágott, de nem bántam.
Mosolyogva tartottam vissza a levegőt. Imádom az alföld végtelennek tűnő síkját. Szaladni volna kedved a napsütésben. Szinte érzed a megszáradt fű illatát.
Harapni lehetne a kristálytiszta levegőt. Egyszer csak a vonat megállt, valahol a végtelen mezőn.
Megéreztünk. Ház sehol, utca sehol.
Bakterház az egyetlen, amit látni lehet.
Kakaskukorékolás hallatszik és tyúkok kárálása.
Mint gyerekkoromban nagyanyámnál, a falusi porták környékén. Messziről feltűnik egy kis piros autó.
Ismerős, ismeretlen. Hamar oda érünk vele a kis falu könyvtárához. A zenészek és az emberek nagy sürgés,
forgásban vannak. A gyerekek izgatottan várják a sorukat. Üdvözlések, kézfogások. Végre zene szól és a gyerekek nagyon nagy élvezettel táncolnak. Jár a lábam, legszívesebben én is táncikálnék. Amikor megfordulok, szembe jön velem egy ember. Köpcös alakja ismerős.
Vajon honnan?
Nincs idő gondolkodni, kezdődik a koszorúzás.
Különösen büszke vagyok egyik "koszorús" tagunkra!
Majd a színdarab következik. Nem vártam nagy durranást, hiszen láttam, helyben lesz "megoldva".
Oldalról a kis köpcöst figyeltem. Mosolya nem szűnt meg létezni, amíg a darabot nézte. Kicsit nehézkesen kezdődött, vontatottan, jó magyar hegedűszóval.
De azután mire vége lett a könnyem csorgott… Nem azért, mert olyan óriási darab volt, nem azért, mert eléggé képies megoldásokkal volt fűszerezve.
Én olyan lelkesedést, olyan beleérzést nem láttam!
Amennyire fontos volt az embereknek, hogy jó legyen,
minden pontosan úgy, ahogy az meg van írva.
Kellő játékossággal, összeszokottsággal.
Nagy, nagy szeretettel és oda figyeléssel. Kicsi és nagy egyaránt. Egyszerűen azt éreztem, az embereknek nagyon fontos,
az, az ember, akiről szól a darab. Egy olyan helyen ültem,
és voltam egész délután, ahol még fontos a közösség,
az összetartozás. Egymásért, egymással tenni.
Az öreg nénitől kezdve a fiatal fiúig. A végén beszélgetések a rendezővel, íróval, kritikussal és természetesen a Két árva közül az "egyikkel". Mert, hogy ez volt a címe az előadásnak.
A szél az arcomba vágott, de nem bántam.
Mosolyogva tartottam vissza a levegőt. Imádom az alföld végtelennek tűnő síkját. Szaladni volna kedved a napsütésben. Szinte érzed a megszáradt fű illatát.
Harapni lehetne a kristálytiszta levegőt. Egyszer csak a vonat megállt, valahol a végtelen mezőn.
Megéreztünk. Ház sehol, utca sehol.
Bakterház az egyetlen, amit látni lehet.
Kakaskukorékolás hallatszik és tyúkok kárálása.
Mint gyerekkoromban nagyanyámnál, a falusi porták környékén. Messziről feltűnik egy kis piros autó.
Ismerős, ismeretlen. Hamar oda érünk vele a kis falu könyvtárához. A zenészek és az emberek nagy sürgés,
forgásban vannak. A gyerekek izgatottan várják a sorukat. Üdvözlések, kézfogások. Végre zene szól és a gyerekek nagyon nagy élvezettel táncolnak. Jár a lábam, legszívesebben én is táncikálnék. Amikor megfordulok, szembe jön velem egy ember. Köpcös alakja ismerős.
Vajon honnan?
Nincs idő gondolkodni, kezdődik a koszorúzás.
Különösen büszke vagyok egyik "koszorús" tagunkra!
Majd a színdarab következik. Nem vártam nagy durranást, hiszen láttam, helyben lesz "megoldva".
Oldalról a kis köpcöst figyeltem. Mosolya nem szűnt meg létezni, amíg a darabot nézte. Kicsit nehézkesen kezdődött, vontatottan, jó magyar hegedűszóval.
De azután mire vége lett a könnyem csorgott… Nem azért, mert olyan óriási darab volt, nem azért, mert eléggé képies megoldásokkal volt fűszerezve.
Én olyan lelkesedést, olyan beleérzést nem láttam!
Amennyire fontos volt az embereknek, hogy jó legyen,
minden pontosan úgy, ahogy az meg van írva.
Kellő játékossággal, összeszokottsággal.
Nagy, nagy szeretettel és oda figyeléssel. Kicsi és nagy egyaránt. Egyszerűen azt éreztem, az embereknek nagyon fontos,
az, az ember, akiről szól a darab. Egy olyan helyen ültem,
és voltam egész délután, ahol még fontos a közösség,
az összetartozás. Egymásért, egymással tenni.
Az öreg nénitől kezdve a fiatal fiúig. A végén beszélgetések a rendezővel, íróval, kritikussal és természetesen a Két árva közül az "egyikkel". Mert, hogy ez volt a címe az előadásnak.
Móricz Imre vagyok...- fogta a kezem két keze közé és meleg tenyeréből óriási szeretetet éreztem felém irányulni.
Később együtt ültünk egy asztalnál és élvezettel hallgattam
az anekdotázását. Mások persze már untig hallották, de nekem mindez új volt.
Szívesen hallgattam.
Később együtt ültünk egy asztalnál és élvezettel hallgattam
az anekdotázását. Mások persze már untig hallották, de nekem mindez új volt.
Szívesen hallgattam.
Szeretném ismerni azt az embert, a nagy írót, apát, akiről szólt az egész nap. Nem a megírt könyveiből. De az életéből szeretnék tudni sokkal többet. Számomra sokkal érdekesebb az ember maga. Az élete, mint munkássága. Persze, nem mondom, hogy nem olvastam tőle. Nyilván fogok is, mint tettem nem régen.
De az ő élete számomra érdekfeszítőbb, minden könyvénél.
De az ő élete számomra érdekfeszítőbb, minden könyvénél.
Kedves és egyszerű, normális emberekkel körülvéve arra gondoltam, hogy milyen jó nekem.
Mert van egy olyan barátom, akivel én mindezt megélhettem
Mert van egy olyan barátom, akivel én mindezt megélhettem
Fogalmazhatnék szebben, de jobban nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése