Mese...

-Draco te miért beszélgetsz velem?

-Hogy hogy miért? Hisz nem te kérdeztél Pillangó? És ha valaki kérdez tőled valamit arra illik válaszolni.

-Jóóóóvan de nem erre gondoltam, hanem mikor mondasz érdekeseket, meg furcsákat. Meg amikor magyarázol, hogy én is értsem, és ha mégse sikerül akkor máshogyan is mondod, meg amikor csak mesélsz. És különben is nem is válaszoltál pedig kérdeztelek.

Sunyi gyík vagy, és engem beszéltetsz.

-He he he. Így van! De válaszolok is rögtön ha hagysz szóhoz jutni. Beszélgetek veled ez természetes hisz így vagy úgy hozzám tartozol. Már akkor is meséltem, amikor jöttél, szóltam. Szeretem, ha kérdezel, ha faggatsz, vagy csak a véleményemre vagy kíváncsi. És szeretek neked megmutatni dolgokat, mert látom, hogy érdekel. A véleményemet mondom, vagy, hogy épp mit gondolok a dologról. Meg hogy mik voltak akkor, amikor még nem voltál. Tudod az hogy két valaki sokat beszélget, az azt jelenti, hogy fontosak egymásnak, hogy kíváncsiak a másikra. Hogy mit mond, mit gondol dolgokról. Szóval, akik fontosak egymásnak azok beszélgetnek.

- De én nem is vagyok szerelmetezős beléd!

- Nofene! Hát ez meg hogy jutott abba a furcintos eszedbe?

- Hát meeeer mondtad hogy azok beszélgetnek akik fontosak egymásnak. És a szerelmesek azok nagyon fontosak egymásoknak.

- Ez igaz. De fontossá nem csak így válhat az ember, elég ha szeretik.

- Na ez mostan butaság! Ha szerelmes valaki akkor szereti a másikat, és ha belé vannak szerelmesedve akkor őt is szeretik, tehát ugyanolyan a két szó csak máshogyan mondtad!

- Aham. Biztosan. Ha Te mondod Pillangó. És akkor most mégiscsak szerelmes vagy egy sárkányba?

- Nem. Az előbb már mondtam. Ma nagyon nehéz a fejed Draco.

- Értem. Tehát ha nem vagy belém szerelmes akkor utálsz!

- Jaaaj neked agyadra ment a füst!!! Miér utálnálak?

Szeretlek, még ha ilyen dinka is vagyoool.

- De hát a kettő ugyan az. Most mondtad.

- Na most én érzem magam butának. Rosszat mondtam.

- Nem mondtál rosszat, csak nem volt világos hogy melyik mit jelent. Látod erre is jó a beszéd. Megértjük a másikat. Tudjuk hogy miről mit gondol. Mit érez.

- És ha csendben vagy, és sokáig nem válaszolsz az azt jelenti hogy akkor éppen nem szeretsz?

- Nem nem így van. Szeretni kedvelni mindig is foglak hisz sok mindenen keresztülmentünk, szép dolgokat láttunk, és fontos helyet foglalsz el az életemben. Ha csendben vagyok, az azt jelenti hogy picit befelé gondolkodok, és még nem akarom kimondani. Vagy másra figyelek. De ettől nem változik a dolog, szeretlek a magam hüllő módján.

- Igen ebben igazad lehet, mert azért mindig válaszolsz, csak akkor maradsz sokáig csendben, ha én nem mondok semmit. Vagy durcáskodok.

- Ez is csak azért van, mert bár látlak, elkönyvelem, hogy nem kívánod, hogy szóljak, hogy beszéljek hozzád. Hogy nem vágysz a társaságomra. Akkor épp nem vagyok fontos.

-És ilyenkor rossz neked?

-Nem. Már megszoktam. És ha kell, úgyis jössz. Régóta csinálom már ezt, és igen volt régen hogy ilyenkor nem volt jó kedvem, mert azt hittem már nem vagyok fontos, de ez mára elmúlt. Nem számít hogy kinek mennyire vagyok fontos, vagy mennyire szeret. Én ilyen vagyok, nem kérek de elfogadok. Nem kérek, de ha lehet, adok. Ha megváltoznék, nem az lennék akit kedveltek. Már nem akarok senkinek bebizonyítani semmit.

Akinek dolga van az úgyis megtalál.

- Nekem se akarsz?

- Neked sem. Mit kéne bizonyítanom? Mit kéne mondanom? Tettem helyette. Ez a múltunk. Olyan amilyen de az hogy kik vagyunk most ahhoz kellet hogy akkor az megtörténjen. És ha neked is jó ez akkor nem kell bizonygatnom semmit mert maga a létezésem, az amit épp teszek elég bizonyítékot ad neked, hogy eldönthesd fontos vagyok e annyira hogy beszélgetni szeress velem. És ha inkább a csendet választod akkor elfogadom.

- Érdekeseket mondasz most. Próbálom megérteni, de lehet, hogy még sokat fogok kérdezni hogy felfogja a fejem.

- Az soha nem baj. Legalább beszélgetünk.

- Tényleg! Ez nagyon jó. Azééé szeretlek ám Dracó!

- Tudom de most menj nyaggasd a varázslókat, mert nekem dolgom akadt.