A fűben heverő sárkány hátán egyensúlyozik a leány.
Apró lábak támpontokat keresnek a fényes pikkelyeken.
Keze meg támaszkodik a taréjon. Verset szaval, óvatos táncot lépked.
- Draco mit csinálsz?
- Hagyom, hogy játssz rajtam.
A lány a göcsös taréjba kapaszkodva mászik le a hüllő orrára,
és hasra fekszik a rémisztő pofán.
- KisCsillag nem látok tőled. Miért pont az orromon pányvászkodsz?
- Mert kényelmes. És különben is mit bámulod ezt a homokórát? Tök régóta csak fekszel és nézed.
Meg néha megfordítod. Mire jó ez?
- Tanulok.
- Mit tanulsz? Nem lehet tanulni egy homokórától semmit.
- Pedig biza.
- Jó. Akkor mit tanulsz?
-Türelmet és várni.
- Ez tökhülyeség!! Nem szeretek várni.
- Hát akkor neked is tanulnod kell még.
- Miért? Szerintem nem jó várni, mert akkor nem múlik az idő, és olyan rossz hogy még sokára lesz az amire várok.
És olyankor azok a nyavalyás homokok se folynak gyorsabban, inkább olyan, mint ha állna az egész. És mérges leszek,
mert várni kell.
A gyíknyak finom ívűre hajlik, gyengéden csúsztatja a fűre a leányt. A pengekarmok fordítanak az üvegtégelyen,
és óvatosan simítják ki a szemekből a fekete tincseket.
- Gyere Pillangó várj velem.
- Mire?
- Az most mindegy. Csak várjunk. Lehet hogy valami nagyon csodálatos közelít, és nekünk csak ki kell várni hogy ideérjen.
- Igen? És mikor? Sokat kell még várni?
- Ssssss! Ne türelmetlenkedj! Nézd, hogy folyik a homok!
Látod? Látod, olyan, mint a patak amit tegnap néztünk.
Csak pereg lefelé rendületlen, és nem vesz tudomást a türelmetlenségről. Lehet mérgelődni, lehet átkozni, lehet siettetni, de ez az időt nem érdekli. Csak magunkat büntetjük ezekkel a hiúságokkal.
Felbosszantjuk magunkat, idegesek leszünk, elromlik a kedvünk. Bolond lesz a fejünkben. És látod a homokot mindez nem érdekli. Csak magunknak árthatunk, az időt ez nem befolyásolja. Elrontjuk a kedvünk és amikor a szép megérkezik már nem is tudjuk igazából szépnek látni mert tele vagyunk mérgelődéssel. A türelmetlenségünkkel elrontunk minden.
És közben a homok tojik a fejünkre.
- Figyelj Draco! Szeretem, amikor dumálsz mert mindenfélét mondasz és néha igazad is van, de ezt nézd meg!- a piciny kéz nekiveselkedik és a nagy homokórát az oldalára dönti.
A homok folyása megakad, elpihen az üveg két oldalán.
-NA!! Most én tojok az időre! Gyere!
Tegyél a hátadra és repüljünk el oda, ahol a lovak futnak. Nézzük meg őket! Fussunk velük!
És ha az a szép tényleg jön hozzánk, akkor siessen, mert nagyon gyorsak leszünk..............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése