Minden évben legalább egyszer előveszem a fiókból.
Nem tudom, mióta van meg.
Egyedül vagyok és csönd vesz körül ilyenkor.
Este van már, csak a kedvenc olvasólámpám világítja meg íróasztalom sajátos rendjét.
Félresöprök egy-két papírlapot, helyet csinálva neki.
Egyre kisebb, egyre fogy.
Sokáig keresek tűzszerszámot.
A fellobbanó lángot odatartom a rövidke füstös-kormos kanóchoz.
Ő is lángra kap.
Leállítom asztalom épp az imént készített tisztására.
Nézem táncát, árnyékát a falon.
Teljes a szélcsend, ajtó ablak zárva, nem mozdulok.
Akkor milyen erő táncoltatja???
Lacik, István, Marci, Géza...
Nem járok temetőbe, soha nem viszek virágot...
Sokszor jutnak az eszembe, szinte nincs olyan nap...
Én sem remélek mást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése