Ha a szeretet a szolgálatról szól, akkor az igazi társ a feltétlen elfogadásról, a kölcsönös és feltétlen elfogadásról.
Ha életében valaki vándorrá válik, útja folyamán
ideig-óráig sok társa lehet.
Vándorlása során hozzácsapódnak, egy darabig együtt
tapossák az út porát, majd elválnak, mindenki megy
tovább a sajátján.
Egy társa a vándornak biztosan van.
Az egy igaz társ a vándor botja, támasza.
A vándor, bot nélkül nem vándor, hanem céltalanul csellengő, bizonytalanul lézengő lélek.
A vándor botja, a saját magába vetett hite.
Faraghatsz botot saját hitedből másnak,
de az nem lehet az ő saját vándorbotja, támasza,
csak addig, míg nem farag magának egyet saját hitéből.
Ha faragott és vándorrá vált,
akkor attól kezdve saját útját fogja járni.
Ha szerencséd van sokáig tart a közös út,
akár földi léted/léte határáig.
Faragj magadnak hitedből botot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése