Elmélkedés....

Felejteni akarunk?

Széttépni leveleket, fényképeket? Törölni, kidobni?

Mint ha az olyan könnyen menne.

Mint ha csak annyi lenne hogy egy klikkel megtagadjuk az ismeretséget, mintha csak annyi lenne hogy töröljük a telefonból a sms-ket, telefonszámot.

Mintha csak annyival el lehetne intézni, hogy kijelentjük ország világ láttára hogy nézd, lásd csak már még csak az ismerősömnek sem tartom.

Ennyi?

Igen! Lehet hogy csak ennyi. Lehet, ha eddigi életünk, múltunk piciny szeletében még magunknak is hazudtunk, hazudtunk hogy fontos, hogy szeretjük, hogy jelentett valamit.

És mindez nem a kihajított személynek megalázó hanem mi magunknak. Mert ha ilyen könnyen megodást találunk akkor valóban hazudtunk magunknak, ha pedig ez is csak egy színjáték, egy büntetés a másiknak, akkor még rosszabb mert akkor még most is hazugok vagyunk magunban.

Vajon melyik a jobb????

Tartsunk meg mindent?

Tartsuk meg a jót és a rosszat is egyaránt, hisz minden ő volt,

és minden dolgával így szerettük?

Vagy csak tartsuk meg a rosszat, hogy könnyebb legyen elfogadni hogy miért nem kellett?

Vagy épp csak a jót, hogy azt a képet lássuk amit látni szerettünk volna?

Vajon melyik a jó megoldás?

Egyáltalán létezik megoldás?

Vagy ez is olyan mint egy picike világ?

Egy piciny univerzum ami bennünk, belőlünk létezik?

Egy picike semmi?

Egy semmi amiben épp úgy szerepet kap a sötét, mint a fény?

Kérdések.

Kérdések, amik valamiféle irányba terelnek. Nincs válasz, nincs megoldás, nincs megvilágosodás. Út van.

És az aki az úton csak előre felé néz és nem emlékszik a megtett távra, az vajon honnan tudja hogy valójában halad?

Ahhoz hogy tudjunk arról hogy megyünk ahhoz tudnunk,

és elfogadnunk kell azt amit eddig magunk mögött hagytunk. Nem lehet a múltat egy "delete" gombbal semmivé foszlatni.

Megtartom tehát minden piciny kincsem.......