2010. november 30., kedd

A tíz legszebb sziklaváros a világon....




Castellfollit de la Roca, Spanyolország

Katalónia legszebb falva bazalt sziklákra épült, az első házak még a középkorban emelkedtek. Messziről gyakran látja úgy az utazó, mintha a házak a szakadékba dőlnének, de erre eddig még nem volt precedens.



Rocamadour, Franciaország

A délnyugat-franciaországi Alzou folyó mentén magasodó sziklák adnak otthont ennek az elvarázsolt városkának, Rocamadour-nak. A legenda szerint Szent Amadour tanúja volt Szent Péter és Szent Pál halálának Rómában, amiatt e magányos helyre zarándokolt és remete lett. A falu a 12. században teljesen elnéptelenedett, ma az egyik legkedveltebb úti cél a régióban.


Bonifacio, Korzika

Korzika déli részén fekvő városkát az egykori erődítmény kiterjesztéseként hozták létre. Bonifacio körülbelül 70 méterre emelkedik a tengerszinttől, néha már csaknem a víz fölé nyúló házaival. A messziről érkező hajók sokáig nem láttak mást a kis városkából, mint egy fehér csillagot amely a vízfelszínen lebeg.


Acapulco, Mexikó

Acapulco az ’50-es években a hollywoodi sztárok egyik legkedveltebb üdülőhelye volt, de ma is rengeteg amerikai egyetemista jár ide a tavaszi szünetben. Akinek van szerencséje a városkát élőben megnézni, annak nem szabad kihagynia amint a helyi búvárok az érkező dagálykor a La Quebrada nevű szikláról. A 45 méteres ugrás akár halálos is lehet, ha nem a megfelelő pillanatban érkezik az ugró az éles sziklákkal tarkított vízbe.


Mesa Verde, Colorado

Az amerikai őslakos kultúra legnagyobb régészeti lelőhelye a délnyugat Coloradoban található Mesa Verde. A 12. században az itt élő indiánok barlangokba és sziklákba vájták otthonaikat, melyek közül a legnagyobb egybefüggő lakhely 150 szobás volt. Az anasazik az 1300-as években eddig tisztázatlan okból olyan hirtelen hagyták el otthonaikat, hogy a sziklaváros azóta is érintetlen és csaknem teljesen ép maradt


Bandiagara, Mali

Mali a nyugat-afrikai térség második legnagyobb állama. A többnyire a homokkő sziklába vájt, vagy ahhoz tapasztott házak itt 500 méterre emelkednek a szakadék fölé. Az itteni bennszülöttek a 14. század óta használják ezt az építkezési formát



Ronda, Spanyolország

Malaga híres városa gyakran tárgya a szóvicceknek, ettől függetlenül a város valójában nagyon szép. A szélső házak erkélyei már a szakadék fölé nyúlnak, nem tanácsos ott túlságosan kihajolni. Itt található egyébként Spanyolország legrégebbi arénája is, ahol bikaviadalokat tartanak. Érdekessége, hogy a Guadalevin folyó kettészeli a várost, amelyet három a szurdokon átívelő híd köt össze



Al Hajjara, Jemen

A jemeni Haraz hegység nyugati részén fekszik az egyik legérdekesebb történelmi sziklaváros, Al Hajjara. Érdekessége abban rejlik, hogy építése során különös gondot fordítottak a támadások elleni védekezésre: szerte a városban hatalmas tározók rejlenek, melyekben hosszú időre elegendő gabonát tároltak a nagyobb ostromok átvészelésére.


Positano, Olaszország

A kis olasz város úgy néz ki, mintha egy óriás gyöngyöket szórt volna a sziklák közé. Positano a 19. század közepén elnéptelenedett, ma már azonban ismét népszerű turisztikai célpont. Nem is csoda, hiszen a strandos tengerpart és a festői környezet ideális páros egy romantikus nyaraláshoz


Santorini, Görögország

Santorini fehérre meszelt házai számos turisztikai válogatásban első helyen szerepelnek. Itt most a sziklák közé épült házakon van a hangsúly, de a lényeg mégis a városka szépsége. A temérdek turista ugyan kicsit ront a hely báján, de a fehér macskakő még így is felülmúlhatatlan…

Kavicsok...



Nem szerettem a szeptembert. Az első, sőt a legelső napot az iskolában.
Akkor ment a bátyám ötödikbe. Engem húzott maga után, mint valami dedósoknak való gurulós játékot, magyarázatra szoruló bátorságpróba kellékét, amit csak fogadásból hozott ki az utcára. Mosolygott is hozzá, pedig én tudtam, hogy legszívesebben bőgne, amiért rásóztak, de ha már így alakult, jobbnak látta megelőzni a haverok élcelődését.

- Csak a húgom. Beviszem, aztán jövök - Az első mondattal engem akart bosszantani, hiszen a legtöbben nagyon jól tudták, ki vagyok. A Simon kistestvére, egy kolonc az ellenkező neműek táborából. Szeplős képű, mackónadrágos vakarcs, a banda egyetlen tagja, akit még megpofozni sem lehet. Leszámítva persze a védelmezőjét, aki időnként megpróbálta meggyőzni önmagát és a többieket a törpék alkati adottságából származó tulajdonságok hasznosságáról. Így lehettem állandó és önkéntes labdaszedő, tóban lubickoló klott gatyások ruháit őrző, tucatnyi csúzlihoz töltényt gyűjtögető, magas fiúk vállán egyensúlyozva madárfészkekben kotorászó kakukktojás és versenybíró. Lassan megértettem és tiszteltem a fiúkban azt az alakoskodásoktól mentes, spontán beinduló versenyszellemet, amit fontos, de kívülálló szerepkörben figyeltem és önkéntelenül is elraktároztam. Mást is őrzök itt. Vérre menő harcok után maszatosra kent vesztes arcokat, a hierarchia lépcsőjén feljebb lépő bátortalan mosolyú pünkösdi királyokat, és az első sikerek ünneplőbe öltözött mámorát. Időnként elhúzom a függönyt, kihozok egy tárgyat. Mindig ugyanazt. Fonott kosár ormótlan füllel. Belenézek, keresem a három kavicsot, két szürkét és egy fehéret. Tudom, hogy ott vannak legalul, nádfonatba szorulva. Szeretném kivenni legalább az egyiket, a legkisebbet. De túlságosan mély ez a kosár. Gyereknek való feladat. Nem fér bele a kezem.

- Ilike, innen már egyedül is odatalálsz. Tudod melyik ajtón kell bemenned, nem?
- Tudom. Tölgyfa van rajta. Anyu tegnap megmutatta. Nézd! Hoztam egy makkot a tanító néninek.

Nem nézte. Elindultam a hosszú folyosón, megálltam a makkfa ajtó előtt. Kicsit tétováztam, aztán összeszedtem a bátorságomat, beléptem. A középső padsor negyedik padjában találtam egy üres helyet. Leültem. A szőke, határozott tekintetű kisfiú meglepődve nézett rám. Akkor vettem csak észre, hogy túl korán érkeztem. Ketten voltunk a hatalmas teremben. Négy évig ültem Géza mellett.

Jégszív.....



Lepj meg bíbor pillanat, s ahogy a nap ébred,
simogasd arcomat, érzem, izzik véred.
Adj egy csodát nekem, s érintsd ébredésem,
aranyszín fényed nézem, olvaszd ki jégszívem.

Bátraké a szerencse, s nekem csak hitem van.
Ők lépnek előre, s én a sor végén hangtalan,
bohóckodom álruhában, festék alatt arctalan.
Tudom. hogy eltévedtem, hát olvaszd ki jégszívem.

Látom, ahogy kinevetnek, ostobák kik vággyal élnek.
S kacagnak, gúnnyal mutogatnak, s nem félnek.
Látod? Én sem félek, hisz őszintén s tisztán élek.
Ha nem hiszed, hát tedd meg nekem, s törd szét jégszívem.


http://www.youtube.com/watch?v=bE9WR_kc-1E

Elnéztem, ahogy...

  

....ott feküdtél lehunyt szemmel, mozdulatlanul.
Egy végtelen hosszú pillanatig azt hittem, megtaláltalak.
Úgy éreztem, te vagy.
De amikor a szerelem helyén egyszer csak egy barátságot találunk,
az valahogy olyan, mint amikor észrevesszük a reggeli napsütésben,
hogy az ablaküveg hiányosan van megtisztítva: foltokban szomorúak maradunk...

2010. november 29., hétfő

tudni fogod...



Kimondatlan szó vagyok, a csendben egy pillantás.
Biztonságos érintés vagyok, csak ennyi semmi más.
Megszültelek az álmok földjén, s köréd világot.
Igaz csendben mentél el, de letapostál száz virágot.

Nem könnyeztem, méltósággal engedtelek.
S te csak játszottál, az álmomban érzéseket.
Bennem csak a kétely tüske, a kimondatlan szavak.
Mi lehettem volna még, hogy igaznak maradjak?

Igen, hazudnak az álmok, de nekem csak ez maradt.
Te is jártál álmomban, aztán a valóság kiragadt.
Lehet, én csak árnyék vagyok, de örültem neked.
Örök boldogságot kívánok, s hogy mindig fogják kezed.


http://www.youtube.com/watch?v=gNgG5DtQ4yI&feature=related 

Fantom....


Dobáljatok sárral, mert vállaltam ki vagyok.
Erőszakoljam magam, inkább fantom maradok.
Lepereg a gúny, s az öntelt szánalom.
Én tudom, mit érzek, s azt nem adom.

Nézd meg hogy a szerelemnek, mi lett a vége!
Romeo és Júlia a pokolban végezte.
S így jár mind, ha tisztán szívedből szereted.
Mert az Istenített érzés, elveszi életed.

Nem áldozom vérem, hamis oltáron.
Nem adom lényem, túllátok igazságon.
Vakok között én vagyok, félszemű a király.
S lám belém is a szenvedély, csak hálni jár.

Éreztem már szívemben, vérző rózsaszirmot.
Mert a legszebb virág tövise, szívembe vágott.
S térdeltem a pórban, sírva, megalázva.
Szánalom lett jutalma, mire a szívem, vigyázna.

Talán már szívem sincs, s nem tudok szeretni.
Nem akarok bántani senkit, főleg nem megvetni.
Tétován élvezném. még néha a csendet.
S te sose feledd azt, ki nem bántott téged.


http://www.youtube.com/watch?v=nmWRzWWzj6U

(...)


Soha nem volt szebb,
mint az a pillanat,
mikor a bronz avar takarón
halványan csillant a nap,
aranyló sugara
lágyan befonta,
átölelte, átkarolta,
szinte már ringatta…


Soha nem volt szebb,
mint az a pillanat,
mikor a vöröslő falevelek
lávaként izzottak,
szenvedélyes haláltánc,
mit játszanak a széllel,
csak még egyszer a magasba,
utolsó lehelettel…


Soha nem volt szebb,
mint az a pillanat,
mikor szemed tükrébe nézve
láttam arcomat,
lángoló egén tündökölt
a világ összes kékje,
s zuhantam szerelmesen,
a feneketlen sötétbe…


Soha nem volt szebb,
mint az a pillanat,
mikor az erdő mélyén, csendben,
átkaroltalak,
kezem kezedbe simult,
mi körbezárt óvatosan,
szívem a tiédre felelt,
s kalapált boldogan…


Soha nem volt szebb,
mint az a pillanat,
ahogy ajkam az ajkadhoz ért,
vágyva mohó csókodat,
mikor az őszi koraest
ringó léptekkel oson,
jön már a drága hold,
szerelmes cinkosom.

(...)



fájok...

félek...

fázom......

élni szeretnék.

mert ez a szabály...


de mit tegyek,

hogyha fáj...?

(...)



kezembe

veszem

az

arcodat,

mint

egy

érdekes

követ...

(...)



... elringat

s az álom

nem jön

a szemedre

csak

ott

ül

a

párkányon....

(...)



ne

nézz

rám,

ha

fárad

a

mosolyom,

ez

nem

én

vagyok....

(...)

 
.....egy

gitár szól halkan

s távolról egy dallam

elindul lassan,



szívemben dobban.....





http://www.youtube.com/watch?...yUseC8Vo

Kavicsok....



Sima kavics csobban fodrozódó vízben...

Elmerül.

Ott van lenn

és ott is marad...

Mint a lélek sebei,

láthatatlanul léteznek....

Szerelem....


Ne sírj kicsi piros pipacs,

a szél már rég elsuttogta neked:

"......majd elmúlik...."

...Mert rád várni olyan,

mint esőre aszályban...

hasztalan....

és időrabló.....

2010. november 28., vasárnap

Advent....



Mit jelképez az adventi koszorú?

Szinte mindannyiunk otthonába kerül díszként adventi koszorú. A négy gyertyával díszített fenyőkoszorú nemcsak hangulatos karácsony előtti dísz, de spirituális szimbólum is. Lássuk, mit jelképez a koszorú és a négy gyertya.
Nők Lapja Café, 2010. november 28.
            Az adventi koszorú négy gyertyája egy-egy fogalomkört testesít meg a katolikus szimbolika szerint. A hagyomány szerint a négyből három gyertya lila, ez a szín a bűnbánatot és a lelki előkészületet jelenti katolikus értelmezésben. Az ezoterikus tanok szerint az ibolyaszín a spiritualitás, az ezoterikus képességek színe. A negyedik gyertya rózsaszín, hagyományos koszorút kés zítünk. Ez az örömöt és a szeretetet, a boldogságot jelképezi.












Az első gyertya

Advent első vasárnapjának fogalomköre a hithez kapcsolódik. Ezen a vasárnapon a gyertyagyújtás közben érdemes végiggondolni hitünket, azt, hogy miben, mikben hiszünk, s hogy hiszünk-e egyáltalán, vagy pusztán kiüresedett rítusként gyújtjuk meg az adventi koszorú gyertyáit. Hiszünk-e abban, hogy van egy spirituális, felsőbb erő? Hitünk szerint mit ünneplünk karácsonykor? A kis Jézust? A szeretetet? A fenyőfákat? Az ajándékozást? A vásárlást? A családot?





A második gyertya

A bronzvasárnap üzenete: a remény. Miben reménykedünk? S mit teszünk meg reményeink, vágyaink valósággá váltásáért? Érdemes gyertyagyújtás után végiggondolni álmainkat, vágyainkat és céljainkat. Ezen a napon nagyobb spirituális energiát adhatunk a megvalósulásuknak, persze csak akkor, ha tiszta szívből kívánjuk a valóra válásukat! Kérdés, hogy reményeid megvalósulnak-e? Vagy pont ellenkezőleg, reménytelenségben éled az életedet? – A második gyertya meggyújtásával talán változtathatsz ezen is!

Koszorútörténelem

Az adventi koszorú készítésének szokása mindössze a XIX. század végén terjedt el. Egy német evangélikus lelkész, Johan H. Wichern készítette az elsőt, amelyen 23 gyertyát helyezett el. December elsejétől karácsonyig mindennap meggyújtott egy gyertyát, s később ebből a koszorúból egyszerűsödött a ma megszokott négygyertyás változat.



A harmadik gyertya

Ezüstvasárnapon teológiai szempontból az öröm kerül a középpontba. Ekkor gyújtjuk meg a rózsaszín gyertyát, amely egy kis szünetet jelent a lila bűnbánatban. Ezen a vasárnapon már előre lehet örülni karácsony eljövetelének. A gyertyagyújtás után pedig ne csak azon gondolkodjunk el, mi okoz nekünk örömet, és minek örülnénk karácsonykor. De ahogy a katolikusok ilyenkor Szűz Máriára irányítják a figyelmüket, ugyanúgy mi is gondolkodjunk az isteni erő női oldalán, az anyaságon, a teremtésen és a nőiességen!

A negyedik gyertya

Aranyvasárnap jelmondata a szeretet. S nem csak azért, mert ezen a vasárnapon lehet szaladgálni a szeretteinknek ajándékot keresni a karácsonyi vásárokban! Természetesen ilyenkor már mind a négy gyertyát meggyújtjuk, s elgondolkodhatunk azon, hogyan van jelen az életünkben a szeretet, mint az elmúlt három vasárnap fogalmait egyesítő erő. Tudják-e a szeretteink, hogy mit érzünk irántuk? Képesek vagyunk szeretetet adni és elfogadni is?

2010. november 26., péntek

Gyere öreg barátom!



Ülj ide mellém!

Letelt egy év megint?

Ismét eljöttél?

Rég voltál ennyire közel. Persze látlak néha amint csontos ujjad rám emeled, és integetsz.

Hogy mondod?

 Nem.

 Még mindig nincs mit kérdeznem tőled, még mindig nem tudlak vádolni. Hisz teszed, amit kell, és nélkülem, fájdalmam nélkül is kérdeznek eleget. Persze nem vagyok, most jól hisz fájok. Megint olyannal mentél, aki a legfontosabb volt az életemben.

Lassan elfogynak.

Nagybátyám volt az utolsó a múltamból. Ő volt az utolsó ki hitével, bizalmával tolt előre, még akkor is amikor a betegsége nem akarta hagyni. Nem bírtál vele ugye? Nem értetted, Te sem és az orvosok sem, hogy rám miért emlékszik, holott pont az emlékei voltak azok amiket elvettél. És mégis!  Rám emlékezett még akkor is amikor senki másra nem.

Nem bírtál vele?

Ezért vitted végleg?

Mit szeretnél?

Látni, hogy megtörtem? Hogy letérdelek-e?

Tessék letérdelek előtted és fejet hajtok mint már oly sokszor. Tisztellek, és becsüllek, döntésed elfogadom.

De azért mégis lenne egy kérdésem.

18 éve nem vittél, és azóta is atyai bizalommal vagy irántam, hisz számtalanszor vihettél volna, de nem tetted.

Ezzel törlesztek, vagy ezzel büntetsz?

Elviszel mindenkit mellőlem, aki fontos?

Mit szeretnél ezzel elérni, megmutatni?

Nem válaszolsz?

Ez így van jól.

Akkor elmondom, én  mit teszek. Megmaradok és élek és létezem. A cég nevén sokat törtem a fejem. Most már tudom.

István lesz a név.

Egy tisztelet, egy tisztelgés.

És mindazok, akiket elvittél azok fognak előre nyomni, hogy megtegyem azt amit már rajtam kívül senki sem hisz.

Fejet hajtottam előtted most hogy Nagybátyámat szólítottad, de megalázkodni nem fogok.

Sem előtted sem más előtt.

Esküszöm Istvánra, Nagyanyámra, Ákosra, Lacára, és mindenkire.




Ember leszek, ember maradok!

Idegen bőrben?


Egy hang, egy íz utóérzete, egy moccanás?
Valami felébresztett. Lustán nyújtózkodom fekhelyemen, ujjaim végigsimítják a fekete szatén bélést.
Megvan!
Szomjas vagyok! Követelőzve, mardosva tör rám az érzés, menni, vadászni, harapni.
Lelököm a tetőt, felülök, lábamat lelógatom koporsóágyam szélén. Hallgatom, ahogy a sarkam ütemet koppant a nemes fán, hallgatom az éjszakába vert visszhangot.
Kitágult orrcimpákkal szívom be a párás nyáresti levegőt.
És óóóó igen érzem már az esendők vágyainak illatát.
Mozdulok villanok, eljött hát a vadászidény.

Harsányan kivilágított utcákon lépdelek, a padokon fiatal, és idősebb párok, szeretik egymást. Érzem a belőlük áradó érzelem ízeket, de rájuk nem támadhatok, mert önzetlenül kell hogy felajánlkozzon az áldozat.
Magányos lány ül a következő padon, kihívóan, kacéran ám mégis magányosan. Érzem a belőle áradó vágyat. Nem evilági lényem érzékel, és alakot vált, így már letelepedhetek mellé.
Szép szavak, bókok, hamis csillogást mutató ígéretek. Mindazt kimondom, mit hallani kíván. Nagy harapásokkal falom a felém áradó, szívének dobbanására pulzáló érzelmeket.
Finom! Megmutatom valódi lényemet, fajtám visszataszító sugárzását. Látom könnyeit, érzem döbbenetét. Nem érdekel! Számomra már nem több mint szárazra szívott porhüvely.

Első éhemet csillapítván könnyed, szinte tánclépésben suhanok az éjben.
Nini! Egy Nő. Idősebb gyanakvóbb, igazi kihívás. Mutatom neki mindazt miről csalódott életében csak álmodott. Szólítom úgy, ahogy azt mindig is szerette volna.
Mint a legkiválóbb testes vörösborok, oly tömény az íze. Hosszan élvezettel lakmározom. Engedem, hogy az álarcom mögé pillantson. Megdöbben, és zokog hosszan.. Nem akarja hinni, hogy ismét megtörtént, megtörténhetett. De nem akar elengedni,inkább tűrne némán, lenne megalkuvó csak maradjak, csak had lássa álarcom. Faképnél hagyom.
Vadász vagyok! Nem gazdálkodó.

Ádáz vigyorral keresek valami könnyed utóételt.
Fiatal férfi! Öntelt gazdag, harsány.
Hát legyen.
Csábos igéző nőként pillantok rá. Kacérkodok, incselkedek, táncba hívom. Engedem hogy higgye, hogy én vagyok gyermekkora mesebeli hercegnője. Kimondatom vele azokat a mondatokat melyektől eddig tartózkodott. Kifordítom önnön magából, összetöröm tükrét.

Lassan eltellek már. nem élvezem az ízét. Neki nem engedem hogy lássa valóm, csak szemébe kacagok, és szó nélkül faképnél hagyom.

Jól laktam. Az éjszaka tinta feketéje megkopni látszik, hát rezidenciám felé szaporázom elnehezült lépteim, és sötét szívem elégedetten mosolyog, hisz holnap is lesz éjszaka.

Jól vigyázzatok emberek!
Ez vagyok én!
Köztetek járok , és túl közel.

Vörösen....

...
vérzik ma minden. Sötét, vészjósló fellegek gyülekeznek könnyáztatta Földek fölött, vonszolva rettenetes terhüket. Repedt ablakokat zörget a fagyos novemberi szél. Meglásd, holnap szörnyű vihar lesz....






...a lelkekben....






/BKM, botcsinálta próféta) 

Holdfény.....


Figyeled  
ahogy didergő harmatcseppekben pislog a Hold...mint gyöngysor kecses nyakán, olyan.

....s az éji égbolt? Talán Isten nagy, nyugodt szeme....

Egy szelet kenyér...



Törekedj  
a ritka, boldog pillanataidat egymáshoz kötni.

Ha az apró kenyérmorzsákat kitartó gondossággal összegyúrod, egy szelet kenyér lesz jutalmad.




/BKM, éhező) 

Vándor.....



 
Irigylem a vándort, és büszke madarát.
Egyszerű gúnyáját, s pej lovát.
Irigylem az utat, amin lassan bandukol.
Őt is asszony szülte, és meghal valahol.

Nem szomorú Ő, s nem is bánatos.
Talán csak hite más, talán csak óvatos.
Tudja honnan jött, s talán hogy hova tart.
Tudja hogy mit ért el, s talán hogy mit akart.

Igen, talán ez az életünk, múltunk s jelenünk.
Tudni azt hol kezdtük, s hol legyen a vége.
S valami szépet, s jót, betenni középre.
Vagy csak menni, s menni más vidékre.

Most azt hiszed szomorú vagyok, de tévedtél.
Nem a bánat határozza meg életünk, hanem a cél.
S ha azt hiszed ez verseny, neked kell győznöd!?
Fingod nincs az életről, s a vándor megelőzött.



http://www.youtube.com/watch?v=p4MwwP5iAq4